"A fiatal srác 97 óta pörgeti a bakeliteket, 2004 óta pedig a stúdióban is egyre aktívabb munkát végez. Ennek első jelentős eredményét 2009-ben hallhattuk, mikor saját nevén piacra dobta a Xine című albumot. Ekkor lehetett először tudni, hogy van a fiúban valami. Nem is csak azért, mert a korong mellé járt egy kézzel készített, keményfedeles kiskönyv (melyet a nagyszüleinek ajánlott), hanem mert már itt is érezni lehetett azt az erőltetettségtől mentes, intuitív virtuozitást, amellyel Weisemann magabiztosan mossa össze a 90-es évek trance/house elemeit; a kétezres évek hol frissen ropogó, hol biztos kezekkel simogató IDM-jét; a Burial-féle morcos-füstös korai dubstepet; valamint a vonósok és a zongora által megidézett filmzenei hangzásvilágot. És jóllehet, az előbbi mondatot végigolvasni is nehéz volt, Weisemann munkáiban olyan játszi könnyedséggel, zsúfoltságot sosem eredményezve fonódnak össze ezek az elemek, hogy szinte nem is lehet elkülöníteni őket egymástól. "
Forrás:ambient.blog.hu
Szólj hozzá!