Az Epica holland szimfonikus metal együttes, a stílus jelenlegi egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb zenekara. Zenéjükre egyaránt jellemző a lágy női ének, a mély hörgős vokál és a monumentális filmzenei motívumok, valamint a gregorián énekre emlékeztető kórus részek, melyek gyakran latin nyelvűek. A zenekart 2002-ben alapította Mark Jansen, miután kilépett az After Forever együttesből.2002-ben Mark Jansen kilépett az After Foreverből, zenei nézeteltérések miatt. Több klasszikus és szimfonikus részeket tartalmazó zenét szeretett volna, ezért társakat keresett új projektjéhez. Megalapította a Sahara Dust nevű zenekart Helena Michaelsen énekesnővel (a Trail of Tearsből), Ad Sluijterrel, Coen Janssennel és Iwan Hendrix-szel. 2002 év végén néhány tagcsere történt, az új énekesnő - az akkor még ismeretlen mezzoszoprán - Simone Simons lett, Mark Jansen akkori barátnője, a dobokat pedig Jeroen Simons vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Yves Huts, basszusgitáros. Egy kórussal (két férfi és négy nő) és egy vonószenekarral (három hegedű, két brácsa, két cselló és egy nagybőgő) kiegészülve elkészítették a Cry for the Moon című demót, melynek eredményeként aláírtak a Transmission Recordshoz. 2003-ban váltottak az Epica névre, melyet a Kamelot együttes azonos nevű albuma ihletett.Debütáló albumuk, a The Phantom Agony, 2003 végén jelent meg, Sascha Paeth (Rhapsody of Fire, Kamelot együtteseknél is közreműködött) producer közreműködésével. A Façade of Reality című számot a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt írták, és ezzel kapcsolatban tartalmazz egy részt Tony Blair beszédéből is. 2003-ban és 2004-ben intenzív turnézásba kezdtek Európa-szerte és Mexikóban. Az albumról három kislemez jelent meg: The Phantom Agony, Feint és a Cry for the Moon, valamint két videóklip: The Phantom Agony és Feint. Az albumon Mark Jansen folytatta a The Embrace that Smothers című sorozatot.
A 2004-ben megjelent We Will Take You With Us egy stúdió-koncert DVD, melyet egy TV-s felkérésre készítettek. Élő szimfonikus zenekarral és kórussal adták elő a The Phantom Agony album számait, kiegészítve a Memories című dallal, a Macskák című musicalből, valamint a Run For A Fall című szám német változatát, a Falsches Spiel-t.Második albumuk a Consign to Oblivion 2005-ben jelent meg, és nagy hatást gyakorolt rá a maja kultúra, civilizáció. Az első szám a Hunab K'u maja nyelven „Az univerzum közepét" jelenti. Az album egyes átírt számaiból készült a The Score album, mely filmzeneként szolgál. A Trois Vierges című számban vendégszerepel a Kamelot együttes frontembere Roy Khan, a Dance of Fate-ben pedig Sascha Paeth játszik akusztikus gitáron.
Az első igazi turnéra 2006-ban indultak a Kamelot zenekart támogatva. A Kamelot The Black Halo albumán Simone énekel a The Haunting (Somewhere in Time) című számban, melyet élőben is együtt adtak elő a koncerteken. 2006 őszén Simone ismét közreműködött a Kamelot új, Ghost Opera című albumán, a Blücher című számban.
A turné után Jeroen Simons elhagyta a zenekart. Év végén az új album munkálatainál Ariën van Weesenbeek (God Dethroned) működött közre a doboknál vendégként. Az albumról két kislemez, valamint videoklip jelent meg: Solitary Ground és Quietus. Az albumon néhány szám az A New Age Dawns sorozat részét képezi (lásd lent), hasonlóan a The Embrace that Smothers-hez.Az Epica The Score - An Epic Journey című albuma 2005 szeptemberében jelent meg, melyet egy holland - Joyride (Kéjutazás) című - filmhez írtak, és ezzel kapcsolatban Hans Zimmert és Danny Elfmant emlegetik, mint fő inspirálókat. Az album nem a szokásos Epica-féle metal. Mark Jansen úgy jellemezte, hogy ez is tipikus Epica-album, csak ének, gitár, basszusgitár és dob nélkül. Jónéhány dal a Consign to Oblivion album számainak átírt, instrumentális változata.A 2006-ban megjelent The Road to Paradiso egy "audió-könyv" mely bemutatja az együttes történetét a kezdetektől, egészen a legendás Paradisoban (Amsterdam) való első fellépésükig. A lemez tartalmaz korábban ki nem adott felvételeket, és interjúkat, valamint néhány számot a koncertről.2007 szeptemberében jelent meg a harmadik stúdióalbum, a Divine Conspiracy, az egyik legnagyobb független metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában. Az albumról két kislemez jelent meg: Never Enough, Chasing the Dragon, valamint egy videóklip: Never Enough. Az albumon fejeződik be a The Embrace that Smothers című sorozat (lásd lent). Az őszi lemezbemutató koncertek után Simone-t megtámadta egy MRSA nevű vírus. A gyógyuláshoz teljesen steril, kórházi körülményekre volt szükség, ezért a koncertezés kizárt volt számára. Hogy ne kelljen a teljes turnét lemondani, Észak-Amerikában beugrott a helyére Amanda Somerville. Közben bejelentették, hogy Ariën van Weesenbeek hivatalosan is az együttes teljes értékű tagja lett.
2008 decemberében Ad Sluijter gitáros kilépett a zenekarból, utódjául 2009-ben Isaac Delahaye csatlakozott (szintén a God Dethronedból), és már részt vett a készülő, következő album munkálatainál.
Az Epica számára Magyarország különösen kedves, nemcsak azért, mert Simone Simons barátja magyar származású (Olivér Palotai), hanem mert 2008. június 14-én egy különleges koncertet adtak a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretén belül. Az együttes a kibővített, 30 fős Reményi Ede Kamarazenekarral és a Miskolci Nemzeti Színház 30 fős kórusával egy nem mindennapi Opera-Rock show-t mutatott be. A programban szerepeltek klasszikus zenei darabok, többek között Mozart, Dvořák, Verdi, Orff, Prokofjev, Grieg és Vivaldi művei, valamint a legismertebb és legsikeresebb Epica dalok szimfonikus változatai, filmzenei átiratok. Az együttes kifejezetten erre az eseményre írta át néhány dalát, hogy azok még hatásosabbak legyenek. Erre a különleges eseményre a világ több mint húsz országból érkeztek rajongók, érdeklődők. A koncertről 2009 májusában hivatalos kiadvány jelent meg The Classical Conspiracy névvel, mely igen jó értékelést kapott mind a hazai, mind a nemzetközi kritikusoktól.
2009 tavaszán bejelentették, hogy elkezdték az új album készítését, mely a Design Your Universe címet kapja. Október 10-én került sor a lemezbemutató koncertre, a világhírű amszterdami rocktemplomban, a Paradisoban. Október 16-án hivatalosan is megjelent az album, amely a holland slágerlista 8. helyén debütált. A White Waters című számban a Sonata Arctica énekese, Tony Kakko énekel együtt Simone-nal.
Isaac Delahaye érkezésének köszönhetően nagyban megváltozott az album hangzása a gitárok tekintetében, előtérbe kerültek a gitárszólók, amit eddig mellőztek. A Semblance of Liberty című számban Ariën van Weesenbeek hörög, valamint a többi számban hallható narráció is az ő nevéhez fűződik. Az albumról az Unleashed című számhoz készült videoklip. Az albumon fejeződik be az A New Age Dawns sorozat.
2009 év végén bejelentették hogy a következő kislemez a This is the Time című - eddig hivatalosan meg nem jelent - dal lesz, amelynek bevételeiből a WWF-et támogatják.
Az Epica zenéjét szimfonikus és gótikus metal keverékeként jellemezhetjük, progresszív elemekkel tarkítva. Ad Sluijter szerint átmenet a power és a szimfonikus metal között. Zenéjük agresszív, bombasztikus, néha már-már eltúlzott, "epikus, nagy és fenséges", egyes lírikus dalok pedig pontosan ezek ellentétjei, nagyon érzelgősek és visszafogottak.
Az Epica igazi "védjegye" - mely kiemeli a többi hasonló zenekar közül - hogy nagyon szélsőséges, kontrasztos, az "egyik oldalon" Mark Jansen brutális halálhörgése áll, a "másik oldalon" pedig a légies, melodikus női ének, Simone Simons isteni mezzoszoprán hangja, mely egyensúlyt teremt, s mindezt megbolondítják a bombasztikus kórusrészek, melyek néha "sötétek", néha pedig "isteniek".
A zenében is megtalálható az ellentét, az intenzív gitár-riffeket és brutális dobot a szimfonikus részek és a billentyűk tartják egyensúlyban.
Simone Simons - ének
Mark Jansen - gitár, hörgés
Isaac Delahaye - gitár
Yves Huts - basszusgitár
Coen Janssen - billentyűs hangszerek, vokál (kórus)
Ariën van Weesenbeek - dobok, hörgés, narráció
Honlap: http://www.epica.nl