Mindkettőjük ugyanarról a szülőföldről származik, közös vonásuk, hogy partitúra nélkül, emlékezetből intertpretálnak, s mi több, fizikai megjelenésük vonzó és esztétikus volta is összeköti őket, - az a tulajdonság, amely a múlt század óriását a kor meghatározó társadalmi köreiben is oly sikeressé tette.

Virágh András, Cziffra-díjas orgonaművész Joh. Seb. Bach C-dúr és h-moll prelúdium és fúgáját tolmácsolta, a huszadik század olyan gondolati és technikai színvonalán, amelyről még magyar orgonista nem tett tanúbizonyságot.
Virágh András, a székesegyház hétfő esti vendége nemcsak kitűnő orgonista kvalitásairól adott bizonyságot, hanem arról is, hogy helyhez és időhöz tudja szervezni, alakítani műsorát. ….. Bach e-moll prelúdium és fúgája máris úgy indult, hogy Virágh látszólag szabadjára engedte a szellemeket, de közben éreztük, hogy erős kézzel és tervező akarattal uralkodik a fenséges seregen.

… A műsort Marcel Dupre variációi zárták, két dolgot bizonyítva: hogy ugyanis a szerző és az előadó egyaránt mestere az orgonának. Bámulatos színek szólaltak meg, erő és elegancia az alapul vett karácsonyi ének bensőséges vonalára szabva.

… Virágh érett művész, aki méltó arra, hogy a legmagasabb igényeknek megfelelően képviselje a magyar zeneművészetet a világban. Estjének rendkívül nehéz műveit kotta nélkül, emlékezetből adta elő, játékát stílusgazdagság és meggyőző egyéni ízlés jellemezte. Zenei memóriája művészetének igen hasznos erénye, mindehhez járul kiváló virtuozitása, az orgonáláshoz való kifinomult képessége. Gazdálkodása a hangszínekkel, a részek karakterének kidolgozottsága, formáló képessége - mind-mind kiemelkedő művészetéről tanúskodtak. Virágh András egyike azoknak, akik igazolják, hogy a magyar orgonaművészet brilliáns tehetségekkel rendelkezik.