A Kapisztrán tér és az Országház utca sarkán álló, akkor még üres, erődítési területen lévő telket Kimnach Lajos építőmester és neje, Bulland Zsuzsanna két részletben, 1827-ben és 1834-ben vette meg a várostól. Az épület 1835-ben készült el Kimnach Lajos saját házának. Kimnach Lajos halála után örökösei 1855-ben az épületet eladták a kincstárnak. Az épületet Amon József tervei alapján 1876-ban kibővítették és átalakították az Állami Nyomda számára.
A Magyar Királyi Állami Nyomda sokáig az ország legfontosabb nyomdája - „nyomdaintézete" - volt. Alapját a Temesvárott 1851-ben felállított nyomda képezte, amelyet az ottani várbeli dikataszteriális épületben helyeztek el és a bécsi államnyomda gépeivel rendeztek be. A nyomda építkezése során készült el az épület Országház utca mentén csatlakozó északi szárnya, az oldalhomlokzat meglévő architektúrájának folytatásával, az új középtengelyben elhelyezett második kapualjjal. Ugyanekkor a régi épület hátsó szárnyában, az északnyugati sarokban lévő ovális alaprajzú melléklépcsőt lebontva ennek helyére új, háromkarú, eklektikus lépcsőházat építettek. Az igényeknek megfelelően többször átalakították és kibővítették, majd 1890-ben a főépület hátsó udvari szárnyának belső falait és boltozatait kibontották, a nagy szedőtermeket az óriási terhelés miatt Eiffel-féle vasszerkezettel csarnokká alakították (e vasszerkezetek bennmaradtak a felújított épületben). 1931-ben a körülépített klasszicista udvar keleti felét beépítették, majd 1934-ben a Bástya sétány felőli oldalon modern géptermet építettek hozzá. A második világháború alatt az Állami Nyomda épülete is megsérült, a helyreállítást 1949-ben végezték el. (...)
A Budavári Önkormányzat a volt Állami Nyomda nagy épületének eredeti déli szárnyát az Országos Műemléki Hivatal irányelvei szerint alakította át városházává, meghagyva, sőt visszaépítve az eredeti épületszerkezetet. Az átalakítás megkezdése előtt a volt nyomdaépület pincéjét és falait a Budapesti Történeti Múzeum régészei kutatták át. Az átalakítás az Országos Műemléki Hivatal direktívái szerint zajlott, meghagyva, sőt visszaépítve az Eiffel-féle vasszerkezetet is. Az eredeti állapot hiteles visszaállítása következtében a nagy, a nyomda idején szétbontott részeket visszabontották és az udvart üvegtetővel fedték be. A földszinti részeken az eredeti festéseket az önkormányzat helyreállíttatta és rekonstruáltatta. A városháza szobáinak és terveinek kialakítása Katona Tamás polgármester, Bérczi Antal, Kiszely István és Nagy Gábor Tamás alpolgármesterek elgondolásai szerint készültek el. A műszaki átadás 1998. április 16-án, az ünnepi átadás 1998. április 23-án történt meg. (...)
Az épület díszítésére a Budavári Önkormányzat a Kiscelli Múzeumból, a Budapest Galériából és a Magyar Nemzeti Galériából szobrokat, domborműveket, mozaikot és olajképeket vett át tartós megőrzésre. Így a városháza egyfajta nemzeti „galériának" is tekinthető, amit érdemes meglátogatni. Az emeleti szobák egy részébe - elsősorban a polgármesteri fogadószobába - Sőtér István irodalomtörténész hagyatékából eredeti, XVII. századi bútorok kerültek.
(Budavár első polgármestere 1990-től 1993-ig Ligeti Imre volt, őt ugyanennek a választási ciklusnak az utolsó évében Vigh Béla követte. 1994-1998-ig Katona Tamás vezette a kerületet, majd 1998-tól napjainkig Nagy Gábor Tamás a választott polgármester.)
Szólj hozzá!