A Madách Színház első előadása Móricz Zsigmond Kismadár című drámája volt, Dayka Margittal a címszerepben, 1940. november 29-én. Az első évadban a Nemzeti Színház is vendégeskedett az épületben. Károlyiék ekkor az igazgatást Pünkösti Andornak ajánlották fel. Pünkösti Madách Színháza 1941. szeptember 19-én tartotta az első bemutatót, Pirandello IV. Henrik című drámáját ő maga állította színpadra, Várkonyi Zoltánnal a címszerepben.A Madách Színház munkája az 1941-1944 közötti időszakban szorosan összefüggött a politikával. Lévén, hogy a színház magánvállalkozás volt, a hatalom befolyása kevésbé nehezedett rá, mint az állami színházakra. Pünkösti háborúellenes, antifasiszta szelleme a független gondolkodású pesti polgárság egyik utolsó menedékhelyévé tette a színházat. A hétvégeken munkáselőadásokat is tartottak, leszállított helyárakkal. A színházban Stúdiót hoztak létre a fiatalok továbbképzésére, amelynek munkájában többek között Várkonyi Zoltán és Marton Endre is részt vett. A Stúdió matiné-előadásokat tartott a színházban.A német megszálláskor, 1944. március 19-én a színházat bezárták, benne a Nyilas Színészkamara foglalta el helyét. Pünkösti öngyilkosságot követett el. 1944 áprilisától az év végéig Cselle Lajos fasiszta színházat vezetett az épületben. A háború után fél évig a színházépület Palasovszky Ödön kísérleti vállalkozásának adott helyet, majd 1946 elejétől a Színiakadémia színháza lett, önálló színészgárdával, de lehetőséget adva az ifjú színészpalántáknak is. A színházat ekkor Hont Ferenc igazgatta. 1947 októberében a színház állami kezelésbe került, és Állami Madách Színház néven folytatta tovább a munkát. Egy évvel később kivették az - akkorra már - Színház- és Filmművészeti Főiskola hatásköréből, 1949 áprilisától pedig a Nemzeti Színház vette bérbe a színházat, Lope de Vega A kertész kutyája című drámáját játszották Bajor Gizi főszereplésével. Az államosításkor teljesen átszervezték a Madách társulatát, amely Barta Zsuzsa igazgatása alatt folytatta a munkát. 1951-ben a színházat átköltöztették az Izabella térre (ma Hevesi Sándor tér), az addigi Magyar Színház épületébe.
Ekkor az épület az Állami Faluszínház központi helyisége lett. A Faluszínház feladata a vidéki színházak tájelőadásai által nem látogatott kisvárosok és községek színházi ellátása volt. Eleinte esztrádműsorokkal, később egész estét betöltő művekkel járták az országot. 1951-től 1954-ig az akkor még üres Madách téren állomásoztak, és innen indultak a Faluszínház autóbuszai. A színházat próbahelyiségként használták, de szombaton és vasárnap előadást is tartottak.1954-ben, amikor a Faluszínház átköltözött a Kölcsey utcába (a mai Gutenberg Művelődési Központ helyiségébe), a színházat a Madách Színház Kamaraszínháza (később Madách Kamara) néven a Madách Színházhoz csatolták.Jelentős korszak az Ádám Ottó igazgatásához kötődő három évtized, melynek során a „Kismadáchban" a Madách Színház kiváló társulatának tagjai játszottak, és nem hiányzott a repertoárból a klasszikus irodalom. A színház kortárs nemzetközi darabok gazdája, és új magyar művek ihletője is volt.1983-tól húsz éven át heti három estén itt lépett fel a magyar kabaréhagyomány kiemelkedő alakja, Hofi Géza.Ádám Ottó nyugdíjba vonulásával a színház műsora a bulvárirodalom felé hangolódott, noha, leginkább Huszti Péter és Kolos István rendezésében, egy-egy komolyabb mű is színpadra kerülhetett.A Madách Kamara művészeti vezetését 2001-ben vettem át, azzal a feltétellel, hogy önálló társulattal, teljes szakmai függetlenséggel dolgozhatunk. A következő három év a repertoár áthangolásának és az új társulat kialakításának jegyében telt el.Az Örkény István Színház 2004. szeptember 21-én nyílt meg, önálló társulattal rendelkező repertoárszínházként.
Szólj hozzá!