Anna and the Barbies – Értelmetlen, avagy megnéztük az Álmatlan-koncertfilmet

2017/09/20  ·     ·  mmi

Az Anna and the Barbies zenekar 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott egy lemezbemutatót, amely az Utópia turné része volt. E koncert felvételei adták az alapot az Anna and the Barbies – Álmatlan koncert- és dokumentumfilm megalkotásához.

Anna and the Barbies – Értelmetlen, avagy megnéztük az Álmatlan-koncertfilmet

"Aztán megkaptam a létrát és sebesen, nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet - felkúsztam a négyemeletes magasságba. Ott egyetlen vékony pálcán óvatosan felemelkedtem, s egyensúlyozva inogtam néhány pillanatig. Ekkor vaslábú asztalkát nyújtottak felém egy pózna végére állítva. Elkaptam az asztalt, és két lábbal könnyedén megtámasztottam a létra felső fokán. Aztán rákúsztam az asztalra és felállottam rá, folyton egyensúlyozva közben. Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam, és felkúsztam az építményre. Az utolsó szék lábbal égnek állott; az egyik lábára, mely inogva csendben körbefogott, visszafojtott lélegzettel helyeztem el egy óriási kocka alsó sarkát. Az egész épület oly könnyen remegett alattam, hogy éreztem, a pulzusom lüktetése lüktetve végigfutott a létra legalsó fokáig. Végre a pózna következett: percekig tartott, míg egyenesen rá tudtam illeszteni a kocka felső sarkára. Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem. A veríték forrón, lassan folyt le arcomon. Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett. Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot - ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt... Remegő kézzel illesztettem rá a vonót... most egyik lábammal tapogatózva, lassan elengedtem a póznát - előredőltem... egyensúlyoztam néhány percig... s felhasználva a rémület csöndjét, mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket... lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben."

"Az Anna and the Barbies - Álmatlan koncert- és dokumentumfilm, magasság és mélység egyszerre, mely olyan oldaláról mutatja meg Pásztor Annát és a zenekart, amely a közönség és a rajongók számára eddig ismeretlen volt. A film tökéletesen megmagyarázza az "Anna and the Barbies jelenség" lényegét, miközben lenyűgöző felvételek segítségével nyerhetünk betekintést a fantasztikus hangulatú koncertbe. Az alkotás reprodukálja a koncertélményt, benne felhangzanak a legismertebb slágerek, de az Álmatlan sokkal több mint egy koncertfilm: felfedi az "AATB gépezet" lelkét, motivációját és titkait." – szól az ismertető (Forrás: PORT.HU)

Hát, nem tudom.

25 perc elteltével ránéztem az órámra, és kevésen múlott, hogy megguglizzam, hány perces a mű, mennyit kell még kibírni. Filmet azért érdemes csinálni, hogy az ember közöljön valamit általa. Egyébként öncélú. Bár itt az öncél sem kevés: volt egy remek, látványos koncert, nem is akárhol, a Fővárosi Nagycirkuszban. De a stáb ennél többet tűzött (volna) ki maga elé: bemutatni az "Anna and the Barbies jelenséget."

Már ezzel is baj van, ugyanis ilyen jelenség nem létezik. Van egy Pásztor Anna nevű előadó, aki valóban jelenség, mindent el is követ azért, hogy azzá váljon. Neve egybeforrt az extrém fellépőruhákkal, a meghökkentő sminkkel és az extravaganciával.

Az efféle külsőt punkok, rockerek és punk-rockerek szokták magukévá tenni, és noha elhangzik a filmben, hogy a zenekar a punk-rockban nyomul, ez azért erőteljes túlzás.

Ha már csak a közönség sorait megnézzük a filmben: egy punk sem tűnik fel mutatóban, de még rocker sem nagyon akad, középkorú asszonyok, rajongó lányok párral avagy pár nélkül. Az idősebb urak és hölgyek visszafogottan csápolnak, a fiatalok közül egy-kettőről azért sikerül leimádkozni az inget. Ők azok a bizonyos a pukkasztani való polgárok? Tényleg?

Az elején szorít az ember nagyon, mert a filmbéli/cirkuszbéli közönség csak ül, és a kierőszakolt őrjöngés sokkal inkább kínos, mint lelkesítő, de a film vége felé már születnek olyan vágóképek, amelyek bizonyítják, hogy azért voltak ennek a koncertnek emelkedett és igen emlékezetes pillanatai bőségesen. A kettő között kevés az átmenet.

A rendezőnek Pásztor Annáról csak Pásztor Anna jutott az eszébe, ami nem kevés, tekintve a frontasszony személyiségét. De azért. Anna arról beszél, hogy a suliban tüzet raktak a zongorán: a vásznon egy zongora füstöl, aztán lángol. Khm, szép, ja. Ide-oda pakolgatják őt is, hol a metróban ácsorog táblával a nyakában ("Ide köpjetek!"), hol valami csónakban húzogatja az evezőt, a többi megszólaltatottnál meg kínosan ügyeltek arra, hogy még véletlenül se ugyanabban a kocsmában vegyék fel az azután igen rosszul megvágott interjúrészeket. Ráadásul, a képi világ, amit a koncertről bevágott jeleneteken túl megalkotnak a "főhősnőről", tökéletes ellentétben van azzal, amiről beszél. Egy lendületes, helyenként kemény, energiával teli, vibráló személyiség a filmen lassan elmerül egy kád vízben vagy fehér lepelben lejt a hegytetőn... Biztos?

Meg ez az ideköpjetek is... Nem tudom, mennyire rossz hír, de Pásztor Annát senki sem kívánja leköpni. Pásztor Annát szeretjük. A punkos polgárpukkasztása nem megy túl a külsőségeken, bár közvetlen személyisége megkülönbözteti őt a többi frontembertől. Hol bohócnak aposztrofálja magát, hol felkiáltójelnek, ami az emberek arcába tűrődve később, amikor az aktuális koncert hangjai már kidübörögték magukat az ember füléből, majd elgondolkodtatásra késztet. El kéne dönteni, hogy ez most tragédia vagy komédia, vagy mindkettő.

Van több beszédes jelenet a filmben: amikor lábánál fogva felhúzzák egy kötélen, majd meggyújtják a kötelet... Remélem, egyik leendő filmnéző sem tekinti spolilerezésnek, hogy mielőtt szétégne a kötél, óvatosan leengedik. Egy igazi artista ezt valszeg másképpen oldja meg. De a produkcióban nem a teljesítmény a lényeg, hanem a látvány. És hogy Anna még erre is képes... Nem azt hiányolom, hogy nem halt tűzhalált lógva, félreértés ne essék.

Csak eszembe jut Karinthy klasszikusa, a Cirkusz. Ebből a novellából emeltünk ki részletet, itt fent, oldalt. Van némi párhuzam a novellabeli artista és Pásztor Anna között: ahhoz, hogy átadhassák a zenéjüket, egyre többet kell bevállalniuk... Az én ízlésem szerint Anna már túltolta, pedig akik ismernek, tudják, hogy a konzervativizmus igen messze áll tőlem. Egyszerűen csak a zenét sajnálom – és a zenészeket, akiktől ez a cécó elveszi a figyelmet. Az lenne szerintem az igazi bátorság, ha különösebb szcenikai felhajtás nélkül tolnának el egy koncertet: vajon átmegy-e az az üzenet díszes csomagolás nélkül is? Meg tudná-e magát találni abban az esetlegesen puritán helyzetben? Bizonyára igen. Akkor?

Volt egy jelenet, amikor szinte szégyenkeztem helyette: ott állt, tetőtől-talpig kagylóban, és ezt mindenki értse szó szerint – ez volt kábé az ötödik szettje, de lehet, hogy tévedek, lefele –, a közönség pedig gyönyörűséges kórusban énekelte az egyik dalt, azt hiszem, a Gombócot. Valahol azt éreztem, a zsák kagyló ellenére meztelen, mert ahogy körbeölelte a közönsége szeretete és hangja, úgy hullottak le róla – képzeletben – a nagy gonddal fölpakolt kagylóhegyek. Mert nem az számít... Az számít, ami akkor történt, függetlenül a stylist igyekezetétől, sőt, leginkább annak ellenére.

Vicces volt a Nagy Feró-jelenet... Feró énekli, hogy "Nem kell, Hányszor mondjam, nem kell? Akkor sem kell semmi, semmi nem kell, nem kell!", és ott áll tökig flitterben és jelmezben, hát, baszki, nemá'.

A sokat hangoztatott szabadság és szabatosság ellenére én csak gondosan megszerkesztett külsőt láttam, kompozíciókat, amelyek – mint olyanok – mellőzik a szabadság sponteanitását. "Saját tükörképed fog a padlóra küldeni" – éneklik az egyik dalban. Tűpontos.

A filmnek egyébként több vége is van, a Márti dala után van az egyik, amit kábé még 3 követ, ez is mutatja, hogy az alkotók nem tudtak vagy akartak súlyozni, hatást hatásra halmoztak – különösebb elgondolás nélkül.

A legszomorúbb pillanata a koncertfilmnek az, amikor a fináléban (Nyuszika), a zenebona tetőpontján bevezetnek a manézsba egy elefántot. Szerencsétlen... De hát kellett a csúcshatás miatt, bakker.

A film semmi újat nem mutatott meg: azt eddig is tudtuk, hogy a számaik ütősek, a zenekar remek koncerteket ad, príma zenészekből áll, ezek a zenészek jobbára kevésbé extrovertáltak, mint a frontasszony, aki pedig de.

Vagy mégis? Nekem azért átjött valami újdonság, nagyjából annyi, hogy ez a zenekar a parádé nélkül is kiváló teljesítményt nyújtana, akár Pásztor Annával, akár nélküle. Így végül is már van egy ok, amiért érdemes volt megnézni ezt a filmet. Bónusz: hosszú évek után újraolvastam a Cirkuszt. Ismételten beleborzongtam. Ezért köszi.

A film nem jó. Nekem legalábbis nem tetszett. Viszont ez alapján el tudom képzelni, mekkora buli lehetett a cirkuszban. A kevés néha több: talán elegendő lett volna, ha pár kamerával felveszik, és vágás nélkül levetítik.

Anna and the Barbies - Álmatlan

magyar koncertfilm, 78 perc, 2016
  • Porkoláb Norbert, Tanca Norbert
  • Pásztor Anna, Porkoláb Norbert, Tanca Norbert
  • Porkoláb Norbert
  • Tanca Norbert
  • Katona Balázs
  • Porkoláb Norbert

 


 

 

Szólj hozzá!


Sötét energiák az A38-on

Sötét energiák az A38-on

Bár a Hajó nem igazán erről a műfajról ismeretes, a tavaszi szezonban több metálkoncert is lesz az A38-on.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa jövőre az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Emiliana Torrini a RepTárban landol nyáron – egy igazán különleges történetű albummal érkezik

Emiliana Torrini izlandi énekes-dalszerző ad koncertet július 14-én a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban.

Sziget, VOLT (!), Kolorádó, Carson Coma, Campus és még sokan mások: I. TURBINA MERCH FESZTIVÁL

Március 17-én (vasárnap) egy gigantikus merchvásárt tart a Turbina, ahol ismert zenekarok, fesztiválok, klubok és más zenei szervezetek árulják együtt az idei és korábbi években készített merch termékeiket. A kapu nyitva áll a rajongók, a szakma és a sajtó előtt egyaránt. A rendezvényen való részvétel ingyenes.
Új koncertek