Komoly kísérleti produkciók nyújanak kezet alkalmi bulizenekaroknak, fellép Péterfy Bori és Lovasi András, a patinás TÁP Színház, és még egy lemezbemutatóra is sor kerül: Hámori Gabriella itt adja először nagy színpadon új nagylemezének anyagát.
Az est zárásaként pedig Vajdai Vilmos DJ-zik egy igazi "zenekari süllyesztőpartin". A fesztivál bevételeit a Független Előadóművészek Szövetsége számára ajánlják fel az esemény szervezői. A jegyek mindkét helyszínre érvényesek, de a 19 órakor a kiállítótérben kezdődő Artus-darabra (lsd. lejjebb) csak korlátozott számban, érkezési sorrendben tudjuk beengedni a közönséget.
A produkciók – nem a kezdési időpont szerint
Az idei év egyik legnagyobb színházi-zenei meglepetése volt, hogy Hámori Gabriella, három év külföldi munka után hazatérve nem mással kezdett bele szólólemezének megírásába-felvételébe, mint Poniklo Imrével, az Amber Smith és a Poster Boy frontemberével. A Nem örmény népzene című album pár nappal ezelőtt jelent meg, és bár szűk körben már bemutatják, az első igazi, "színpados" koncertpremierre most kerül sor. Az indie-pop zenész és a népszerű színésznő együttműködéséből megszületett finom hangulatú, elegánsan hangszerelt középtempós dalokból álló lemez zenei alapjait döntően Poniklo szerezte, szövegeit pedig közösen írták. Egyfajta pop-alapú, de erősen szövegközpontű "indie-sanzon" albumról van szó, aminek az előadók szerint folytatása is lesz.
A HOPPart Társulat tagjai Ascher Tamás és Novák Eszter színművészetis osztályából kerültek ki, ők voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem első zenés színész-osztályának hallgatói. Képzett hangszeres zenészek, akik egyben profi prózai színészek is, és úgy gondolták, legjobb, ha ezeket a képességeiket együtt, egy társulatban kamatoztatják. Mindent ők csinálnak, és mindehhez önmagukat kísérik, de nem a megszokott, musicales szórakoztatóipari stílben, hanem egyfajta alternatív színházi nyelvet használva. Elegánsan és könnyedén lavíroznak Bob Fosse Chicagója és Shakespeare Coriolanusa, a sitcom és a kortárs opera világa között. Egyszerre színészek és zenészek, játszanak szerepet és hangszeren, adják önmaguk zenekarát és az előadás résztvevőit. Ezúttal az A38-ra számtalan telt házas koncert, lemezbemutató és fellépés után visszatérő Péterfy Bori a vendégük, aki a Krétakör és a Nemzeti Színház volt színésznőjeként, illetve nagyon népszerű popsztárként igencsak érti ezt a kettősséget.
A Szakértők zenekar eredetileg Kaposváron alakult, és a Mohácsi János rendezte Csak egy szögben játszott először. Azóta számtalan előadás közreműködője volt, nemcsak a Csíky Gergely Színházban, hanem például a budapesti Nemzetiben is, de sokszor feltűnt a POSZT-okon, vagy az Átriumban (ez utóbbiban monumentális, ötvenszámos és legalább ennyi vendégfellépős műsorral). A Kovács Márton vezette társulat muzsikájában keveredik minden műfaj, ami csak színházi lehet: népzene, dzsessz, szving, kuplé, sanzon, hangulatteremtő aláfestőzene, torokénekes world music és még sorolhatnánk. Ahogy Mohácsi János fogalmaz: igazi "hungarikum hangáradat".
Kovács Márton régóta jó ismeretségben van az ex-Kispál és a Borz-, most Kiscsillag-frontemberrel, Lovasi Andrással, aki örömmel fogadta a meghívást, és néhány Szakértők-sláger az ő előadásában zendül fel.
A független színházak egyik legpatinásabbja, a TÁP Színház jó pár éve mutatta be egyik legsikeresebb előadását, az Odüsszeuszt. A Vajdai Vilmos által rendezett előadás voltaképp egyetlen extatikus koncert, ami egfajta rap-opera formájában közelít az Odüsszeia ránk hagyományozódott, kanonizált történeteihez. A tápos Ithaka nem kietlen táj, a színpadon zenekar, a keverőpult mögött DJ. A színészek drum 'n' bass-alapokra éneklik és rappelik a szövegeket, a jeleneteket vetítés kíséri. A fesztiválon az egykori előadás legjobb részeit mutatják be újra. A TÁP Színház társulata mindig is fontosnak tartotta a műfaji határok feszegetését, és a közéleti kérdések boncolgatását. Ezúttal egyedi produkcióként a hazai slam poetry egyik vezéralakjával, Horváth Kristóf színésszel lép fel, aki Színész Bob néven a hazai slam-mozgalom egyik vezéralakja. A többszörös versenygyőztes poétikus közéleti szövegeit adja elő a TÁP zenei kíséretével.
A Kompánia Színházi Társulat előadásaira jellemző a zenei központú dramaturgia, éppen ezért nem meglepő, hogy a tagok önálló zenei produkciókkal, koncertekkel is fellépnek. Az általuk alapított, nevét az egykori észak-ázsiai ősmasszívumról nyerő Angara zenekar célja, hogy az autentikus népzenét kiegészítse a dzsessz improvizációs technikáival. A koncert-előadásokon elsősorban a népdalok és a dzsessz-sztenderdek összefüggéseit keresi és mutatja be, mindeközben komolyan kísérletezik a modern harmóniavilággal és a legkülönbözőbb zenei formákkal. A hangszerek között a lanttól a gardonon és a gitáron át a nájlonzacskóig sokminden megtalálható, a végeredmény pedig az egyedi hangvételű feldolgozások eklektikus, mégis egységes világa.
A Bekvart alapvetően a Bánfalvi Eszter Kvartett rövidítése, és nagyjából fedi is a valóságot, attól a két apróságtól eltekintve, hogy egyáltalán nem kvartett és a remek színésznő, Bánfalvi Eszter egyáltalán nem tagja a zenekarnak. "A színész az új rocksztár!" felkiáltással csajozós rockot játszik, és a tagok saját bevallásuk szerint is elég jól néznek ki. Koncertjeiken van csomó minden: sör, pezsgő, szép lányok, részeg fiúk, hangos gitárok (több mint amennyi kell), exbarátnők és leendő barátnők, sztárvendégek.
A 19 órakor a Kiállítótéerben bemutatásra kerülő Visszaröpülés című előadás kívételes az Artus Kortárs Művészeti Stúdió történetében, hiszen kizárólag zenészek adják elő. Azonban ami megszületett, nem csak magas színvonalú zene, hanem akció, kép, mozdulat, jelenlét: koncertszínház, ahol valódi "ensemble"-együttműködés és szabad alkotói felfogás egyesült. Debreczeni Mártonrendezésében, szellemi vezetésével nem csak egy újabb bemutató született, hanem egy újabb műfajfüggetlen zenei Artus formáció, az Artus Szabadzenei Műhely. Öt nagyszerű független zenész dolgozott együtt elvonultan a Zsámbéki Színházi Bázison, majd az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban, hogy az Ikarosz-mítoszt önmagukban mélyen megforgatva, jelenidejűvé és személyessé téve, öntörvényű útjukat bejárva egy rendkívüli művet hozzanak létre. A művészek a vízbe érkezés pillanátát próbálták meg három dimenziós modellként körbeforgatni, és megvizsgálni a fiú, az apa, a paraszt, a halak vagy egy műhold szemszögéből. A versből, a mítoszból, improvizációkból, beszélgetésekből szőttek organikus belső partitúrát. A koncepció szerint egy műhelybe "hívják meg" a hallgató-nézőket, ahol a két férfi, apa és fia röpülésének fekete dobozát kinyitva, minden mozzanatból hang, ritmus, zene lesz.
Szólj hozzá!