A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét játszó Kéknyúl egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztiválkörforgásnak. Bár a csapat hangzása sokáig Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs Hammond orgonája köré épült, valójában nyolc egyenrangú muzsikus sző izgalmas zeneszövetet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal, sok vokállal és Andy Hefler szenvedélyes, karakteres, óceánon túli énekével. A megszokott funkos alapok önmagukban is új dimenziót kapnak azáltal, hogy a basszus-lüktetés immáron nem az orgonából, hanem Bata István basszusgitárjából szólal meg. A soulos dalok számtalan izgalmas irányba indulnak el, a jazz helyett a rock, sőt a pszichedélia világába. Sokkal nagyobb szerepet kap Csókás Zsolt gitárja és a hazai zenekaroknál szinte egyedülálló módon az egész csapat vokálozik - ilyet utoljára hazai színpadokon a hetvenes évek "etalon-zenekarainál", az LGT-nél vagy a Generálnál hallhattunk.
"A KosziJanka projekt számomra egy lehetőség az önkifejezés zenei formában való megnyilvánulására. Egy csatorna, ahol azokat a gondolatokat és érzéseket kommunikálhatom, amik leginkább foglalkoztatnak, bízva abban, hogy a közönség számára érdemes lesz a pillanatnyi azonosulás élményére. Élvezem a zenélés és alkotás örömét benne, a csapatmunkát, a kreatív hozzáállást, az új dolgok befogadását. Örömforrásként élem meg és remélem, hogy mások is így gondolnak majd rá, ha hallgatják a dalokat. Ehhez a tartalomhoz pedig olyan zenei köntös párosul, ami újszerű, előremutató, igényes és befogadható; erre törekszünk. Kívánok hozzá minden befogadónak jó időtöltést." – ajánlja magát és zenekarát Koszi Janka.
Szólj hozzá!