De Tom Odellt ezzel szemben imádta a közönség (persze, a franciák ezt is végigpofázták, dehát ők már csak ilyenek). Nemcsak azért, mert lejött a színpadról, hanem azért, mert nagyon tehetséges és remek koncertet nyomott. És szerintem teljesen jól belakta a zenekarával a Nagyszínpadot, a zongora tetején állva egészen bulizós hangulatba került ő is és az egyre gyarapodó közönség is. Én szerettem.
Jól előkészítette Biffy Clyro-t, akit nagyon sokan vártak, volt, aki már reggeltől ott álldigált a tűző napon, hogy jó helyről lássa ezt a szemmel láthatóan "bolondokból" álló zenekart. A főkolompos a teljesen egzaltált Simon Neil énekes, aki egészen érdekes pozíciókat képes felvenni, és a gitártartása is igazán jellegzetes. Azt hallottam róluk, hogy a régebbi dolgaik igen forradalmiak voltak a maguk idejében, de én csak a Biblical-t ismertem tőlük (úgy tűnt, hogy a kemény mag kivételével a közönség nagy része is). Engem némi próbatermi zenei káoszra emlékeztetett az egész koncertjük, ezért csináltam pár fotót és inkább elmentem inni egyet.
Közben bekukkantottam az OTP-sátorba, ahol a Kensington nyomta. Kollégáktól sokat hallottam erről a zenekarról, hogy milyen jó stb, de ez a számomra Bastille-os, Imagine Dragons-os, kissé statikus zene nem volt olyan érdekfeszítő. Főleg, hogy amikor odaértem, éppen egy hosszú, flamand nyelvű monológ ment , amit a holland zenekar nyilván a jelen lévő honfitársainak tolt, de abban a levegőtlen sátorban erre és ebben a hosszúságban nem voltam annyira vevő.
Úgyhogy visszatértem a Nagyszínpadhoz, ahol már Wiz Khalifát várta az óriási méretűre duzzadt embertömeg. Róla szintén azt olvastam, hogy Khalifa is egyslágeres előadó, de úgy látszik, azért ír mindenkiről ilyet, mert beakadt neki ez a lemez vagy a cikkét erre a szófordulatra akarta felhúzni. Nem, Wiz Khalifa nem csak a Paul Walker emlékére írt dalban való közreműködése miatt ismert, hanem sok egyéb menő "sláger" is fűződik a nevéhez. Bizonyosan így van, mert a rengeteg ember (a tömeg még az előző esti Pink-koncerten lévőnél is nagyobb volt) minden nótát egyformán kívülről tudott. Akinek csak annyi maradt meg, hogy Soerii és Poolekhez hasonlóan felfújt biszbaszokat osztogattak (ezek történetesen spanglit ábrázoltak)... Igaz, Wiz Khalifa a belépéskor a szájában lévő spangli elszívása után egy elég gyengusz, halovány produkciót kezdett nyomni. Néha beszélt ugyan a mikrofonba, de inkább a háttérzenekar nyomta a showt, erősen hakniszagú kezdett lenni az egész. Már majdnem elindultam haza, amikor egyszercsak mintha elmúlt volna a gandzsa hatása, vagy legalábbis lassacskán kiment belőle - és akkor felpörgött a buli. Persze, ő főleg közreműködő bizonyos dalokban, de azért akad néhány sajátja is.
Viszont úgy látszik, hogy ez az idei menőség, hogy a Sziget-fesztiválos fellépés után jön egy új dal. Íme Wiz Khalifáé. Kíváncsian várjuk a többi headliner új anyagait is.
Szólj hozzá!