- Vállaltam a beszélgetést, mert komoly lap kért. Megtisztelő a Népszabadságban szerepelni - folytatja -, de aki meg akar tudni rólam valamit, a dalaimat kell hallgatnia. Amit nem írok meg bennük, azt nem akarom közölni a nyilvánossággal. Nem vagyok indiszkrét ember, nem vagyok kíváncsi arra, amit más nem akar elmondani magáról. Szívesen veszem, hogy valaki beavat a dolgaiba, de csak, ha tudok segíteni neki. Nem érdekelnek a pletykák, sosem akartam feltűnősködni azzal, hogy jól értesült vagyok, kell lennie egy magánszférának, ahol privát emberként létezünk.

Könyvekről beszélgetve, kiderül, ami érdekli, abban el tud mélyedni, gyorsan ráragadnak az információk. Megmaradnak benne, és minden társaságban jól érvényesül velük. - Azokkal is megértetem magam, akik műveltebbek, mint én - mondja -, de azokkal is, akiknek nem volt módjuk sok tudást szerezni.

Az olvasás szerinte vitamin az emberek életében. De reméli, az is, amit ő csinál. A lényeg a mélység, a humánum, a humor, az eredetiség, mindez sokkal fontosabb, mint az emberek gondolnák.

A kedvenceiről beszélgetünk, s felgyorsulunk, amikor Rejtő kerül szóba, felváltva idézünk részleteket A tizennégy karátos autóból. Azután Moldova következik: H. Kovács történetei A ferencvárosi koktélból. A futball amúgy is nagyon érdekli, de most nem beszélhetünk még Rooneyról sem, mert rosszul érinti, hogy csapata, a Manchester United kiesett a Bajnokok Ligájából.

- De a verhetetlen tizenegy! -idézi föl nevetve Moldova majmokból álló csapatát. - A Váci utcai Bányász! Vagy Gráf, a részeges jobbhátvéd, aki csak akkor játszik jól, ha ivott, és ha a saját kapujában felejtik a pálinkáspalackot, öngólt lő! Baumgartner, a világ legjobb kapusa, aki mindig megsértődik...

Azután arról beszélünk, hogy neki a munkájához nem nagyon kell olvasnia, nem is elsősorban művelődési célból vesz könyvet a kezébe. Azok közé tartozik, akiknél az olvasás célja, hogy jól érezzék magukat, hogy szórakozzanak, hogy egy izgalmas történet részesei legyenek.

- Azt a könyvet, amit igazán elolvasnék, még nem írtam meg - közli mosolyogva. - Igen, gondoltam rá, hogy meg kellene írnom a küzdelmeimet. De energiám nincs rá, meg talán nem is tudnám eléggé olvasmányossá tenni. Leginkább az idő hiányzik. Van olyan ember, aki olyan jól beosztja az idejét, hogy mindenre jut neki. Úgy működik a rendszere. Én nem vagyok ilyen, az érzel meim eltántorítanak a racionalitásoktól. A rövidebb munkákkal is sokáig bíbelődöm. Az alkotói folyamat úgy működik nálam, hogy ha valamibe belekezdtem, egész nap ott mocorog az agyamban, ízlelgetem, formálgatom, nem tudok szabadulni tőle.

Forrás: nol

új hozzászólás (0)