Én: Januárban, mikor itt jártatok, két fantasztikus hangulatú, telt házas koncertet adtatok, most hármat, egy sokkal nagyobb helyszínen. Változtattok-e valamit a műsorban, vagy úgy gondoljátok, hogy ami egyszer bevált, ahhoz nem szabad nyúlni?
-
P: Alapvetően semmit nem változtatunk, de azt azért el kell mondani, hogy nincs két egyforma show. Folyamatosan megújulunk, apró részleteket teszünk bele, vagy veszünk ki a közönség reakcióit figyelve, vagy azért, mert mi ki akarunk valamit próbálni. Ezért ne is gondolja senki, aki januárban látott már minket, hogy ugyanazt fogja kapni, mert biztosan lesznek benne olyan részek, amiket még sosem látott.

Én: Szeptember 20-án Párizsban kezdtek, és 71 előadást adtok elő májusig. Hogyan bírjátok ezt fizikailag és lelkileg?
-
P: Ez így nem teljes, sokkal többet adunk elő, csak azt nem írtuk ki az oldalunkra. Egészen pontosan (pár percig próbálják összeadni egymás között) 125 előadásunk lesz ezen időpontok között. A többlet abból adódik, hogy általános iskolákba is elmegyünk, és tartunk előadásokat a gyerekeknek. Természetesen ez nem az a show, amit most előadunk, ez kicsit rövidebb mint 1 órás, és egy történetet mond el, olyan mint egy mese. Rengeteg fizikai tréninget végzünk, van egy személyes edzőnk is, aki rengeteget segít abban, hogy jó kondícióban legyünk.

Én: Hogyan írtok egy jelenetet, mi inspirál benneteket, vagy miből indultok ki?
-
P: Ez teljesen változó. Nyitottak vagyunk minden ötletre, egy zene, mozdulat, látvány is lehet elindítója egy olyan folyamatnak, aminek a végén kialakul egy jelenet. Néha egyikünk lát valamit, vagy foglalkoztatja, ezt megmutatja a többieknek, és ha látunk benne valamit, elkezdünk vele játszani. Többféleképpen elpróbáljuk, megpróbálja mindegyikünk beleadni a saját személyiségét, és közben figyeljük, hogy mi lesz belőle. Mindannyian szeretjük a japán dobokat, a fellépésünk gerincét is a rajtuk való játék adja, és van, hogy megpróbálunk másfajta hangzást előcsalni belőlük. Persze az is előfordul, hogy teljes csöndben próbálunk, néha ez indít be bennünket. Előfordult az is, hogy nem jutottunk semmire, összehívtuk a csapat technikai személyzetét, és azt mondtuk nekik, hogy ezt találtuk ki, de megakadtunk, halljuk kinek van valami ötlete. Működött a dolog, és mi is megtanultuk, hogy semmilyen segítséget nem szabad visszautasítani.

Én: Mondanátok valamit a jövőbeli terveitekről?
-
P: Gőzerővel dolgozunk egy új show tervein, amit remélhetőleg januárban már be is tudunk mutatni Hollandiában. Ezen is az a fő cél, hogy minél jobban kombinálni tudjuk a komoly dolgokat a humorral. Az arány döntő, hiszen egyik irányban sem akarjuk túlzottan elvinni, viszont mindkettőt szeretnénk szerepeltetni benne. Lehetséges, hogy idővel Magyarországra is el tudjuk hozni, gondolkozunk ezen, de ilyen korai állapotban természetesen nem ígérünk semmit. Jelenleg az köt le minket, hogy minél több emberhez tudjuk eljuttatni a Percossa előadását, most ezen dolgozunk mind a négyen.

Én: Izgultok egy fellépés előtt, vagy már rutinból megy?
-
P: Természetesen egy kicsit még mindig, főleg akkor, ha új helyen, vagy új országban játszunk. Az a bizonyos nagy izgalom azonban már szerencsére nincs meg bennünk, hiszen évek óta együtt játszunk, ismerjük egymást és a használt eszközeinket is. Inkább amiatt aggódunk, hogy nehogy valami technikai probléma vagy baleset történjen, ami miatt nem tudjuk fojtatni. Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy biztonságossá tegyünk mindent, ami a színpadon történik, de ennek esélyét teljesen kizárni sosem lehet. Amikor először játszottunk Magyarországon, borzasztó kíváncsiak voltunk az emberek reakciójára, arra, hogy hányan jönnek el, hogy tetszik-e nekik a mi stílusunk, és értik-e azt a fajta humort, amit mi előadunk. Szerencsére minden jól sikerült, így a legvadabb várakozásainkat is felülmúlta az, ami történt.

Én: Mi az, amire eddig a legbüszkébbek vagytok?
-
P: Az, hogy a Percossa létezik, évről évre egyre többen kíváncsiak ránk, és nem csak Hollandiában, hanem már szerte a világon is. Ez egy fantasztikus dolog, és néha mi is meglepődünk azon, hogy honnét kapunk pozitív visszajelzést, vagy rajongói levelet. Természetesen ez nagy felelősség is, de azt gondolom, hogy meg tudunk vele birkózni, és évről-évre még többet tudunk nyújtani.

új hozzászólás (0)