Zsolt kiváló példa lehetne arra, hogyan lehet elpazarolnia az embernek a tehetségét, ha elég erősen törekszik rá, és megfelelő mennyiségű alkoholt is segítségül hív ehhez, már kora ifjúkorától.
Tősgyökeres csepeliként a kerület minden kocsmájában törzsvendég volt, ami azzal a kiváltsággal is járt, hogy hitelbe vagy esetenként hosszú távú elfelejtésre is ihatott bárhol, ami lehet hasznos is, de nem okvetlenül az. Persze nemcsak, vagy legalábbis nem mindig és nem mindenhol csak vendégként szerepelt, hiszen a Májuskertben, valamint a csepeli szabadkikötőben lévő egykori Mahart Művelődési Házban (amely akkor épp nem tudom, milyen néven futott) szervezőként is működött.
(Senki el ne árulja a csepelieknek, hogy fociban viszont nem az – akkor még – NB-I.-es Csepelnek, hanem az Újpestnek/Dózsának szurkolt.)
Persze Csepelen, ahogy az országban is, mindenki a Vidámpark, régebb óta koncertre járók az Ugatha Christie énekeseként, olykor gitárosaként, valamint zeneszerző-szövegírójaként ismerte. Utóbbi zenekar nagyjából a Kispál és a Borzzal egy időben és egy helyen indult, mármint Pécsett, mivel Zsolt akkor épp ott töltötte főiskolás éveit – figyelem! – matek-kémia szakos tanárnak készülve, bár szerintem ezt ő sem gondolta komolyan. Nem is végezte el a főiskolát, viszont annyi haszna mindenképp volt az ott töltött néhány évnek, hogy örök életre szóló barátságot kötött Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz basszusgitáros-énekesével (a többi titulust most hagyjuk, beleértve a Kossuth-díjat is).
Az Ugatha Christie állítólag nagy sikerrel koncertezett Pécs szórakozóhelyein (ezt nem láttam), és bizonyosan nagy sikerrel és Budapesten pl. a Fekete Lyukban és a Tilos az Á...-ban (ezt viszont láttam), az egyik nagyon ígéretes zenekarnak tartották őket az 1980-as évek legvégén, pedig akkor elég hatalmas volt jó zenekarokból a felhozatal, érdemes lenne végignézni a fent említett két klub akkori műsorterveit. Én is a Fekete Lyukban ismertem meg, amint 1988 kora őszén egy igazoltatás (razzia light) közepén érkezve vidáman botorkált le a lépcsőn, és körülményeket látva ez tört elő belőle: Hülye rendőrök! Rendőr hülyék! Mi meg próbáltuk szóban jelezni, hogy ezt talán nem kéne, jobb lenne elsősorban neki, de a többi kissé sáros klublátogatónak is (és a többség ott kissé sáros volt, ha más nem, fű témában – érdekes módon Őz pl. ilyesmit nem használt, legalábbis majdnem napra pontosan 25 éves ismeretségünk alatt én soha nem láttam, leragadt az alkoholnál).
Szerencsére a csapatot vezető fiatal főhadnagynak egyrészt volt humora, másrészt biztosan látta Gyalog-galoppot (tudom, hogy helyesen nem így kellene írni, hanem egybe, de a magyar filmcím ezt az írásmódot kapta 1975 körül, lásd), szóval mosolyogva megfenyegette, meg elkérte a személyijét, de semmi egyéb nem történt.
Ekkor Őzike (ahogy mindenki nevezte, bármennyire méltatlan is az a név a Martinovics-perben a Vérmezőn kivégzett Őz Pál kései utódához, legalábbis hősünk vallotta ezt a rokoni szálat) még fess fiatalember volt, egy gyönyörű, hosszú távú, stabil csajjal (ő látható a Rakenroll című Őz Zsolt-könyv borítóján), épp zeneileg feltörekvőben.
Aztán egyszer csak az Ugatha Christie megszűnt, és nem sokkal később, részben szintén csepeli tagokból összeállt a Vidámpark – az évek során igen változó felállással, az első nagyobb változás az volt, amikor 1996-ban kollektíve kilépett a teljes zenekar, és megalakították a ColorStar együttest, de ezt követte még jó pár, és visszatért többek közt az Ugatha Christie-gitáros Rósz Gyuri –, amelyet (sajnos, szűk körű) rajongótábora nagyon kedvelt, de valamiért nagyobb sikert sosem ért el (mint az Őzike temetése utáni emlékbulin mondta valaki, „mennyire örült volna Őz, ha ennyien lettek volna a koncertjein, mint itt” – és ez valóban így van. Viszont ezzel az együttessel kiadott számos lemezt, miközben újságíróként kereste a kenyeret, olyan lapoknak írogatva, mint a Népszabadság, a Magyar Narancs és a Wanted. A politikai részeket hanyagolva persze, leginkább kultúráról.
Aztán az alkohol már az egészség rovására ment, és valamikor a 2000-es évek elején súlyos műtéteken esett át, ami arra jó volt, hogy kicsit megijedve a következményektől néhány éven át elengedte a szeszt. De tényleg, semmit nem ivott. Aztán visszatért, és amikor szóltunk neki, hogy Őzike, de ezt nem kéne, annyit válaszolt: de hát ez csak sör. Meg persze, mivel mindenki ismerte és kedvelte, néha Unikum, mert meghívták rá. Vagy néha ő kért, hogy Ferikém, adjál már 500 Ft-ot, buszjegyre kell Csepelre. Persze aztán sokszor kiderült, hogy a buszt Arany Ászoknak hívták. Ennek ellenére adtunk, persze, Maróti Dani a Gödörből, ahol gyakran fellépett a Vidámpark, olykor jóval többet is. Ez sajnos az egészségének nem tett igazán jót, utóbbi éveiben már nagyon-nagyon leromlott állapotban volt, igazából csak az erős szervezetének köszönhette, hogy ilyen sokáig bírta. És persze folyton tervezte, hogy elmegy Pécsváradra, ahol a quimbys Kis Tibit is sikerült lehozni a szerekről. Aztán ez mindig jövő idő maradt.
A ő emlékére szerveztek most egy koncertet (nem tudom, milyen apropóból pont erre a napra, hiszen augusztusban született, októberben halt meg) a Gödör-utód G3-ban, rengeteg fellépővel, akik itt vagy ott együtt zenéltek vagy dolgoztak vele (mivel például a Balaton vendégeként is gyakran fellépett 1–2 szám (pl. a Harang) erejéig, de volt olyan is, amikor a Balaton-tagok a hangnem és akkordmenet bemondása után, próba nélkül eljátszottak Vidámpark-dalokat Zsolt énekével és ritmusgitározásával), vagy akik egyszerűen csak szerették.
Az elején a G3-kávézóban, azaz a kisszínpadon léptek fel néhányan, sajnos, ezek közül csak az egykori Karabély zenekarból ismert Gyáni Levente egy szál gitáros-énekes fellépésére értem oda, de hogy a névsor teljes legyen, előtte Gerencsér Károly, valamint a Malacka és a tahó tette még tiszteletét, és állítólag egy rövidebb produkció erejéig Kistamás László (Kontroll Csoport, Balkán FuTourist) is fellépett, Barcs Miki motoros fűrészen kísérte.
Később ugyanitt a Vidámparkból is ismert Bertók Tibor basszusgitáros-énekes és barátai (a Guess együttes) elevenítettek fel néhány olyan Vidámpark-számot, amelyek egy részét én is vagy 15 éve nem hallottam élőben, pedig viszonylag gyakran jártam Őzikéék koncertjeire, mivel mindig szólt előtte, hogy Budapesten mikor és hol játszanak.
Ezt követően átkerült a nagyszínpadra a műsor, és a Vidámpark (legalábbis a Papócsi László billentyűs, Dévényi Zoltán és Rósz György gitáros, valamint ez estére a nem Vidámpark-tag Horváth Gábor basszusgitáros és kb. fele-fele részben Mády Kálmán, illetve Dudás Zsombor dobos alkotta alapzenekar egyes dalokban különböző más zenészekkel és énekesekkel kiegészülve (Keleti András, Kirschner Péter és Müller Péter Sziámi, Leskovics „Lecsó” Gábor, Nagy Balázs Krisztián, Sepsik Bence, Szabó Balázs Zalán, Szatmáry Melinda, Keszei Krisztián, Eged Márton, Szabó Dániel, és gondolom, néhány embert biztosan kihagytam, tőlük elnézést – viszont a beígértekkel ellentétben biztosan nem tudott valami miatt ott lenni Víg Mihály a Balatonból, pedig tudom, hogy ő is nagyon kedvelte Zsoltit) emlékezett Őzikére, részben Vidámpark-dalokkal, részben sajátokkal, illetve Legát Tibor és zenekara (nem tudom, ez most a Sweet Jane projekt együttes jelenlegi felállása volt-e), akiknek Nico Chelsea Girls című dalának dallamára írt szövege épp Őzike emlékére íródott, ebből a szövegből van a cikk címe is.
Ezen felállások után lépett színpadra Barcs Miki és zenekara, a Flash, akik egyik dalukban a cenzorokat, másikban (Képviselő funky) a politikusokat küldték el oda, ahova valók.
Végül pedig a Korai Örömből ismert Vécsi Tibi és zenekara, a Stukker (soraiban az egykor szintén Vidámpark-tag Szalai Péterrel) zárta a napot – ők azért kérték magukat ilyen későre, mert Tibinek jegye volt a Tankcsapdára, viszont mindenképp fel szeretett volna lépni.
Az első 200 belépőhöz járt egy példány a Vidámpark utolsó lemezéből is, amit Zsolt még felénekelt, de már halála után vették fel a zenék többségét, az utómunkák pedig Kirschner Péter stúdiójában készültek, szívességből.
Nekem van! :-)
(Kérdeztem is a jegyvásárláskor – magamhoz képest iszonyatosan korán mentem, valamikor fél 10 táján –, hogy ezek szerint még nincsenek 200-an? Mire a jegypénztáros hölgy mondta, még nincsenek, de már csak néhány híján.)
De nem kell csüggedni, kiadják több példányban is. Szóval nektek is lehet.
Sőt, itt bele is hallgathattok:
Aki pedig nem volt ott, az a koncert nagyszínpados felének jelentős részét (a Flash és a Stukker nélkül) megtekintheti itt:
Szólj hozzá!