Mindez a kis felvezető akár egy jó vicc alapja is lehetne, de nem az! A kedd esti szokásos Random Trip játszóházában ezúttal is 8 igényesen összeválogatott zenész és énekes vette birtokba a területet, ám ezen az estén egy újoncot is avattunk Szabó Balázs, a magyar népzene és költészet elkötelezett hívének személyében.
Ha esetleg még akadna olyan ember a földön, aki nem tudná mit takar a Random Trip név, röviden és tömören összefoglalnám. A Random Trip tulajdonképpen nem más, mint zenész és előadó kollégák keddenkénti szokásos örömzenélése a több, mint befogadó képes közönség asszisztálásával. A szépsége a dolognak a spontaneitás, hisz itt nincsenek előre legyártott és jól begyakorolt dalok, mindenki megy a saját feje, érzései, gondolatai után, és mégis egy kerek egész produkció lesz a végeredmény. Persze ahhoz, hogy ez valóban működjön, szükség van profi zenészekre és előadókra, akik kellőképpen alázatosak és képesek csapatjátékosként is erősíteni az egységet. Egyáltalán nem egyszerű a műfaj, de ahogy a Random Trip évek óta tartó sikere is igazolja, megfelelő művészekkel bármi kivitelezhető.
Nekem nem ez volt az első – és valószínűleg nem is az utolsó – Random bulim, de a keddi lineup mindent vitt! Mielőtt bármit is mondanék, íme a hivatalos névsor:
Szabó Balázs (Szabó Balázs Bandája) - ének, hegedű
Tóth Vera - ének
Méhes Adrián (Muriel) - ének
Szepesi Mátyás (Konyha, Magashegyi Underground) - gitár
Fehérvári Attila (Special Providence, Black-Out) – basszusgitár
Premecz Mátyás (Kéknyúl, Fábián Juli & Zoohacker) – billentyűk
DJ Q-Cee (Vinyl Warriorz) - lemezjátszó/scratch, beatbox
Delov Jávor (Turbo) - dob
Ha valaki egy kicsit is kedveli a hazai zenei életben mozgolódó produkciókat, akkor a nevek láttán azonnal felkapja a fejét. Tulajdonképpen egy ember kivételével még azt is mondhatnánk, hogy a „szokásos” szupercsapat állt össze, azonban Szabó Balázs - akinek még nem volt része ilyen élményekben – megjelenése feltette az koronát a produkcióra. Amúgy is nagy kedvencem az ifjú, és a mostani szereplését látva arra a megállapításra jutottam, hogy ez az ő terepe. Picit féltem mit fog kezdeni a szituációval, hogy fogadják a társak és a nézőközönség, de mint utólag kiderült nem volt okom az aggodalomra. Amint a színpadra lépett, azonnal felvette az ütemet, és onnantól kezdve nem lehetett leállítani. És ezt most szó szerint értem. Olyan volt, mint egy rosszcsont kisfiú, akit végre kiengedtek a játszótérre, és az Istennek se tudják onnan hazarángatni a szerető szülők. Figyeltem a többieket a koncert alatt, és sokszor kacsintottak össze mosolyogva, mikor látták, hogy Balázs már vagy 5 perce nyomja a hegedű + ének kombót, megspékelve egy kis néptáncos betéttel. Imádnivaló volt az egész!
Közben a többiekről se feledkezzünk el. Egyik kedvenc magyar férfihangom Méhes Adrián torkából származik, aki a Muriel frontembereként egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ha spontaneitásról beszélünk, neki sem kell könyörögni, hogy kapcsolódjon be a játékba. Igazából nincs olyan stílus, amiben ne találná fel magát... Amellett, hogy rettentően érzéki hangja van, kiváló rapper is lehetne. Bátran ajánlom figyelmébe azoknak, akik még nem ismerik a munkásságát.
Az egyetlen nő a csapatban Tóth Vera volt. Róla nehéz bármi újat mondani, hisz nincs olyan ember kis hazánkban, aki ne ismerné, és lassan nincs olyan zenész sem, akivel ne dolgozott volna együtt élete során. Vera egy istennő, és kész! Bár ez biztos furán hangzik egy hasonló nemű író tollából, de ő az a magyar énekesnő, akiről ha akarnék, se tudnék semmi rosszat mondani. De nem is akarok. Azon túl, hogy páratlan hangi adottságokkal rendelkezik, rendkívül szimpatikus, humoros, és tökéletes csapatjátékos. Nem akar mindig a középpontban lenni, azzal is megelégszik, ha csak beledúdol a másik fél produkciójába. Mindig élmény ha csatlakozik a Random Trip különítményhez.
Néhány gondolat a „háttérzenészekről”. Delov Jávor és DJ Q-Cee mindennek az alapja. Értem ezt úgy, hogy nélkülük nincs keddi gyűlés, másrészt viszont a dob és a scratch adja meg azt a ritmust, amire a többiek aztán szépen rácsatlakozhatnak. A basszusos Fehérvári Attila, és a rettentően koncentráló gitáros szerepét játszó Szepesi Matyi gyerekkori barátok (ezt tőle tudom), viszont manapság ritkán adódik alkalmuk együtt zenélgetni. Ennek örömére most mindketten kiélhették magukat, és kedvükre szólózhattak. Akárcsak a billentyűk nagymestere Premecz Mátyás, aki a kis sámlin ülve a hangszere felett görnyedve időnként olyan gyorsan klimpírozott, hogy szabad szemmel is nehéz volt követni. Néha cinkosan összekacsintott a mellette álló Attilával, miközben megviccelve a többieket hirtelen benyomott egy-két szóló részt.
Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, aki valaha tiszteletét tette a Random Trip produkcióban, én felvállalom azt a kijelentést, hogy ez a keddi gruppen volt az eddigi legjobban sikerült összejövetel! Sírva könyörgöm a folytatásért! ;)
Szólj hozzá!