A napokban közöltük Atus hiperlelkes barbanegrás írását, most a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében másfajta véleménynek, tapasztalásnak is helyt adunk.
A Carbonfools nagyszabású koncertjére már néhány nappal az előadás előtt elkelt minden jegy. Ez meg is látszott, zsúfolásig megtelt a Barba Negra, aminek a hangulata nem a kedvencem, valahogy nincs meg az a jó bulizós feeling, ami a hely szabadtéri változatát jobban jellemzi.
Elöl természetesen a kemény mag, hátul meg a táncolni vágyók. Ezzel kapcsolatban a jegyzőkönyv kedvéért felhívnám a figyelmet, hogy ugyan a Carbonfools (bár nem rockzenekar) hangos, ütős koncerteket szokott adni, ám ezúttal a hátsó szekcióban vígan lehetett beszélgetni – talán érdemes lett volna kicsit feljebb tekerni a hangot. Simán bele tudtam merülni a gondolataimba, ami nem az igazi, hiszen alapvetően a zene és a szórakozás miatt jár ilyen helyekre az ember (lánya).
Nagyon izgalmas ez az új koncepció a csehszlovák diszkóval, a skodával, Jiři Menzellel, bár nem tudom, a fiatalabb közönség ebből mivel tud azonosulni. De ha ezután csak a Sörgyári capriccio-t megnézik az ifjak, már nyert ügyünk van. A nóták is remekek, a klip is jól sikerült, kíváncsian vártam mindezek előadását élőben. A hátsó kivetítőn végig hangulatképek voltak láthatóak, illusztrálva a feelinget.
Miután Fehér Balázs nemrég érkezett vissza külföldről, így picit nehezebben vette föl a ritmust a többiekkel, az elején kicsit elveszett volt, elhangzott pár dal, mire bemelegedett. De onnan aztán láttuk, hogy kezd összeállni a kép, amikor elkezdett táncolni a gyorsabb számoknál. A lassabb dalok kicsit a gyenge pontjai voltak a koncertnek, ezek (lehet, hogy csak nekem) megakasztották a lendületet. Persze, kellenek az efféle számok is, de ha ennyire megtörik a lendület, akkor esetleg egy blokkban jobb lenne meghallgatni őket, vagy kevesebb ilyet játszani.
A magam részéről kedvelem ezt a némileg stílusváltásnak is felfogható pszichedelikus irányt, ezek a dalok most is elvittek abba a világba, ahová a zenekar szeretett volna. A legnagyobb slágerek egy egyvelegben kaptak helyet, kellően fokozva a hangulatot. A végére valahogy mégis úgy éreztem, hogy Fehér Balázs énekes (és természetesen a zenei részért leginkább felelős Titusz) viszi a hátán az egész produkciót, a többiek mintha csak kísérnék a frontembert. Néha ugyan kaptunk egy-egy gitár- illetve basszerszólót, de talán a vadiúj dobos (Hámori Benedek) egy-egy nagyobb ívű szólóban is megmutathatná, hogy mit tud, hiszen ő az alternatív zene világából érkezett, bizonyára lapul a tarsolyában komoly tudás.
Nem maradhatott el a mostanában megszokott pólólevétel az egyik forró pillanatban, ez már egy bevált koreográfia, de szerintem enélkül is el lehet adni egy koncertet, noha a látvány kétségkívül felemelő...
A vége felé aztán olyan hangok támadtak a színpadon, hogy jobbnak tűnt elhagyni a helyiséget, így a legeslegvégéről már nem tudok beszámolni, mert csak arra tudtam gondolni, hogy noha csak 10 perc múlva jön a villamos, de mégis jobb kint.
A turné folytatódik, Esztergom, Pécs, Debrecen, Eger a soros, Budapesten legközelebb május 2.-án, a Barba Negra Track-ben láthatjuk a fiúkat.
Fotók: Barba Negra
Szólj hozzá!