Mázlistaként mindkét helyen volt szerencsém megjelenni, és örömmel tapasztaltam, hogy ezek a srácok minden helyzetben képesek megtalálni a humorforrást, ami egyáltalán nem hátrány egy rockzenekar esetében.
A Szepesi Mátyás-Badics Márk-Haller Dániel-trió gőzerővel készíti második albumát, de közben nem feledkeznek meg rajongóikról sem. Legutóbbi meglepetésük számunkra az MR2 Petőfi Akusztik műsorban való szereplésük volt, ahová sajnos csak korlátozott számban fértünk be, ezért adott volt a lehetőség, hogy ugyanezt a produkciót szélesebb körben is előadhassák. A helyszín ezúttal a belváros egyik legkedveltebb szórakozóhelye az Instant. Annak is az alagsora, ami a Mole Hall nevet kapta a keresztelőn. A pici, félhomályos, retrófílinges helység alapvetően nem rossz, az egyetlen problémám a levegőhöz jutással volt, ami a koncert közepe felé már jelentős nehézséget okozott. De egy rendszeresen koncertre járó egyénnek nem szabad fennakadnia ilyen apró dolgokon, úgyhogy lépjünk is tovább.
Az akusztikus koncertekről általában azt gondolja az ember lánya, hogy szép csendben elüldögél, max némi lágy fejringatás közepette élvezkedik. Ezzel szemben a Konyha-bulikon teljesen mindegy milyen hangszereléssel szólalnak meg a dalok, egyszerűen képtelen vagyok nyugton maradni. A rádió 8-as stúdiójában nem volt egyszerű dolgom, erős koncentrációval sikerült közepesen felspannolt állapotban tartanom magam. (Remélem, ez nem kerül majd adásba.) Az Instantban viszont szabad a vásár alapon már az első pillanattól kezdve önfeledten élvezhettük a bulit, és ezzel nem voltunk egyedül. A három muskétás ismét formában volt, a koncert alatt gyakorlatilag végig szórakoztatták egymást, és persze a közönséget is. Matyi elhasználta a maradék hangszálait, Márkó szokás szerint lefejelte a dobot, Dani mindig közbeszólt, vagyis minden ment a maga módján. Az őrülethez csatlakozott Vitáris Iván az Ivan & The Parazol frontembere, akiről kiderült, hogy szintén zenész - már ami a humorizálást illeti -, és a szemtelenül fiatal, de még annál is tehetségesebb gitáros Füstös Bálint – a csendes gyilkos -, aki inkább szótlanul hallgatta a többiek kirohanásait.
A repertoár majdnem ugyanaz volt, mint egy héttel korábban a rádióban, bár kedvenc lassúzós dalunk a Mantra ezúttal kimaradt (remélem a műsorból nem fog), viszont lett helyette The White Stripes Ivánnal karöltve, ami remekül szólt, illetve az új lemez kiszivárogtatott dalaival is folyamatosan barátkozunk. Már most tudom, hogy szeretni fogom. ;) Persze a „régi” kedvencek sem maradtak el, így volt rajtunk Alvópóló, természetesen még mindig a Kiskifli póz a nyerő, ismét elhangzott reggeli ébredezés utáni első mondatom az Asszem visszafekszem, és a barátaim reakciója ha épp nem beszélek, a Mindenkinek jobb lesz így. Matyi végre nem hagyta otthon a szájharmonikát, viszont még mindig a hangosítók rémálma, és időnként komoly küzdelmet vív a technikával. De így szeretjük… Mind a három jómadarat… Mert a Konyha összehoz minket…:)
Szólj hozzá!