Valószínűleg kevesen örültek egy évvel korábban, amikor a kényszerből bezárt Zöld Pardon mostani helyére költözött. Igaz, csak egy híddal „lejjebb”, de ez éppen elég ahhoz, hogy nehezebb legyen megközelíteni a helyszínt. És kisebb is lett a területe, meg valahol sterilebb, ráadásul idén még az árakat is emelték, amit magyar ember nagyon nem szeret. De még ennek a Zöld Pardonnak is kell örülni, hogy legalább van, létezik.
És ennek a hirtelen jött nyárnak is láthatóan örült mindenki, bár a márciusi nagy havazásokat tavaszi átmenet nélkül követte az április közepi hőség. Olyan váratlanul, hogy még a fák sem zöldültek ki, a kabátoktól viszont máris elbúcsúzhattunk. Mindenesetre elkezdődött a fesztiválszezon, mert ugye a ZP a leghosszabb nyári fesztivál. És ehhez a tavaszi-nyári hangulathoz tökéletesen illett a PASO, azaz a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje, az énekes, KRSA elmaradhatatlan, emblematikus fehér kalapjával és fehér öltönyével, amelyet állandóan viselve kilométereket fut egyhelyben a színpadon.
A Zöld Pardonba való bejutás kissé nehézkes volt, még jóval a koncertkezdés után is hosszú sor kígyózott a papírpénzeket az automatákhoz elengedhetetlenül szükséges fém kétszázasokra beváltó pénztár előtt. Nekem, sajtómunkatársként a szeparéba lépve, legalább ezzel nem kellett vesződnöm, viszont hiába a VIP-hely, a PASO az a zenekar, amit szinte lehetetlen ülve vagy állva hallgatni. Aki szereti a skát, annak a színpad előtt a helye!
A srácok többnyire újabb számokat játszottak a koncert első felében, a végére viszont sorra előkerültek a régi kedvencek. A világ vezető politikusainak címzett Babylon Focus, a jamaicai zenét magyar folkelemekkel ötvöző Tenkes kapitánya, a tradicionális magyar konyha dicsőségét zengő Hungarian Dish, a oroszbarát Helló Gagarin, és a kispolgári létet karikírozó Ska-Bah-Dub. Utóbbiban szokás szerint néhány sort Csáki Zoltán gitáros énekelt, ami már hagyomány a PASO-koncerteken.
Ezt sajnos utoljára tette. Csákikapitány elsősorban családi okokból lép ki a zenekarból. Egyrészt kétgyermekes apaként - az egyedülálló zenekartagokhoz képest - érthetően nagyobb terhet jelentenek a próbák, a lemezfelvételek, a koncertek, a turnék, a sok utazás és a rengeteg éjszakázás. Másrészt, hiába a PASO az egyik legkedveltebb vendége a fesztiváloknak, hiába van telt ház mind a budapesti, mind a vidéki koncertjeiken, hiába lépnek fel külföldön is, és hiába játssza a dalaikat a rádió, mindez nem hoz felhőtlen jólétet, főleg egy tizenegy fős zenekar tagjainak.
És igen, most megint lehet szidni a magyar rögvalóságot, már ha illik egyáltalán a gazdasági problémákat egy zenész egyéni döntésébe belekeverni. A lényeg, hogy a zenekar és a rajongók szeretettel búcsúztak a gitárostól, a Zöld Pardon tisztességesen megtelt, és a koncert után is rengetegen maradtak táncolni a színpad előtt. Tavasz közepén beköszöntött a nyár, méltó módon indult a fesztiválszezon.
Szólj hozzá!