A Modern Art Orchestra és vendégeik – olyan kiválóságok csatlakoztak a két orgonistához, mint a néger énekesnő, Miss Lavin, valamint a hazai musicalszínpadok sztárja, Mahó Andrea – elvarázsolták a Budapesti Kongresszusi Központ közönségét.
"A zene Isten hallgatása.” Gyakran eszembe jut ez a gyönyörű gondolat, mely egyáltalán nem csak a klasszikus muzsikára vonatkoztatható. Most éppen Varnus Xavér juttatta eszembe, aki Rhoda Scott bevezető számai után elmesélt egy történetet: Egy New Orleans-i kocsmában kevésbé jó zenészek szünetre vonultak, s egy másik – jóval nagyobb kvalitású – csapat foglalta el a helyüket. A zongorista Bachot kezdett játszani. A füstköd s az állott whiskyszag tovább terjengett a levegőben, viszont a cigarettát és a poharat tartó kezek megdermedtek, döbbent csönd jellemezte a pillanatot... S a zene élt! Mert vannak olyan zenék, amelyek bárhol, bármilyen körülmények között eljátszhatók – s hatók! Erre döbbent rá ott Varnus Xavér... Hozzátette, e zenékből isten szól, ő tehát most megszólaltatja istent... És a dzsesszes felütés után jólesett ,"tisztán” is hallgatni a klasszikust.
Később még jött egy Bach, de az már klasszikus értelemben nem volt ,"tiszta”, viszont az biztos, hogy a jóisten összes szentjeivel és angyalaival kiült egy felhőre, láblógatva élvezni a muzsikát. (Ha Bach "jó fej” volt, akkor ő is dobolta lábával a ritmust, arcán szétterülő élveteg mosollyal...) Amit a két orgonista és zenészkollégáik a D-moll toccátával műveltek, az mindenképpen "istenire” sikeredett. A törékeny kis nő olyan dinamikával vitte dzsesszbe a bach-i dallamokat – mikor a fővonalat játszó Varnus Xavér korrekt házigazdaként itt is átadta a lehetőséget egy időre vendégének –,hogy az felejthetetlen...
Amikor nem játszott, szerényen, élvezettel hallgatta kollégáját, más pillanatokban pedig olyan alázattal, olyan koncentrációval szállt be a dallamsorba, hogy az minden zenésznek példa lehet. De általában is, ahogy szinte észrevétlenül bejött a színpadra, ahogy inkább a keleti emberekre jellemző finomsággal meghajolt a tapsnál s pillanat alatt láthatatlanul eltűnt a színről, mintha ott se lett volna, az szinte egyedülállónak mondható: azt sugallta, nem ő a fontos, hanem a zene, amit közvetenie kell!
A koncert végén kis showelemként Varnus Xavér a néger vendégénekesnek, Miss Lavin-nek adta egy híres művésztől kapott fekete ingét, a remek énekesnő ugyanis korábban megjegyezte, mennyire szeretne egy ilyet... A kedves meglepetésgesztus pontosan azt a baráti hangulatot sűrítette egyetlen látványos mozzanatba, amit egész estén átéreztünk. Végül a vastaps utáni ráadásszám is Rhoda Scotté lehetett: míg ő "harmonizált”, Varnus Xavér hangszert váltott, a kongát paskolta. De ne aggódjanak a rajongói, bár úgy látszott, élvezi ezt a játékot is, az azért végig lejött, hogy az ő hangszere az orgona: már maga az a szeretetteli lazaság, ahogy odaült a hangszer elé..., na meg az otthonos és könnyed játék is jelezte: nem adná semmiért...
Szólj hozzá!