Újra nyitva a Budapest Park

Az már befelé menet feltűnt, hogy ahol 2 éve még nosztalgiadiszkó néven régi idők zenéjére (LGT-től Hungárián át Omegáig, Republictól Neotonig, meg persze ugyanez külföldiben, kiegészítve egy évtizeddel korábbiakkal, mint Paul Anka, Chuck Berry stb.) lehetett táncolni (vagy csak zenét hallgatni, meg sörözni/csajozni/pasizni/beszélgetni/csókolózni, kinek mire volt ingerenciája, illetve melyikben milyen sikeres napja volt aznap), az a rész most a kerítésen kívül rekedt (kár, én leginkább ott szerettem koncert után lebzselni), azt már csak a sajtótájékoztatón tudtuk meg, hogy a járda meg a végén az a nagydarab lila-kék izé ülőke akar lenni és cipzárat jelképez (megnéztem, nem zárna jól), és arra szánják, hogy ott találkozhassanak a koncertre érkező fiatalok, öregek meg középkorúak. Én mondjuk a fák színes műszálba tekerése mellett valami tetőfélét is raktam volna oda, mert hátha esik, de a Park vezetői valószínűleg úgy gondolják, hogy a mai fiatalok (öregek, középkorúak) nincsenek cukorból.

A kapun belépve kétség fogott el, hogy hogy lesz ott aznap este már koncert (Bikini), mert még igencsak épülőfélben volt a hely, és nem is tudtam meg, mert aznap este épp dolgoznom kellett, hiába no, hálatlan (és valójában teljesen fölösleges) szerep az újságíróé, pláne ha teljesen másból él valójában, és csak szabad idejében írogat (neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé, mondanám, ha költő lennék, mondjuk JA monogrammal, bár fogalmam sincs, hogy jön ez most ide).

De biztosan megoldották.

Hálistennek a tavalyi, pszichedelikusnak szánt, levegőbe függesztett virágok eltűntek, a mostani elgondolás szerint óriási műhangfalak hevernek és lógnak majd mindenütt, én mondjuk hagynám ezeket a fenébe, mert nekem mint közönségnek, inkább csak zavaróak ezek az ide-oda elszórt, a mozgás akadályozásán kívül minden másra alkalmatlan, és még csak nem is szép dekorációk, de hát mit értek én a magas művészethez...

Idén a művészi elképzelés az, hogy valamiféle mesevilágot fognak kialakítani, hogy aki a kapun belép, az ne minden reménnyel hagyjon fel, de felejtse kint minden búját-baját, amíg bent tartózkodik. Mondjuk nekem erre lenne más, biztosabban működő megoldásom, és még dekorálni sem kellene hozzá, megoldaná mindenki fejben, saját ízlés szerint (aki látta a Valami Amerika első részét, az megtippelheti, mire gondolok nagyjából, bár nem kizárólagosan – aki meg nem, az nézze meg sürgősen –, a jelszó: Terka néni), de sajnos, azt ma Magyarországon még büntetik, úgyhogy nem is értek egyet az előttem szólóval, sőt, nem is ismerem, most láttam először, és most is csak halványan, szóval nem tudnám fényképről azonosítani.

Videóról se.

Szóval volt szó arról, hogy idén a Budapest Park (állítólag 11 ezer nézőt képes befogadni, én olyan 7–8 ezerre tippeltem volna) közel 10-zel kevesebb koncerttel oldja meg a nyarat, mint tavaly, de remélhetőleg ugyanannyi vendéget fogad majd (értsd: nem lesznek olyan tingli-tangli koncertek, amire 1000 fő vagy annyi sem megy el, gondolom, nem kifizetődő, azaz valószínűleg a hétköznapi kisebb koncerteknek lőttek, meg ahogy tavaly, idén sem lesz mindennap nyitva a hely). Ennek érdekében a plakátokra különféle idióta pizsamákba öltöztetett magyar sztárok mellett (nem tudom, kinek jutott eszébe ez a koncepció, de érdekelne, már csak hogy ha egyszer valami ilyennel kell megbíznom valakit, ezt a kreatívot jó messze el tudjam kerülni), akik valószínűleg többször is fel fognak lépni a nyár folyamán, lőttek néhány igazán nagy külföldi nevet is, pl.:

• a tavalyelőtt szeptemberben már zsufi telt házat hozó Manu Chao (július 13.) (nem voltam, mert épp Solaris Első idők-koncert volt a MüPában), vagy

• a Scooter, előzenekar a Kozmix (május 16.) (azt sosem értettem, hogy ilyet – mindkettőre értem – ki hallgat, és főleg, hogy miért, ilyen erővel simán hallgathatna egy betonfödémen dolgozó légkalapácsot is, zeneileg kb. egy mélység) meg

• DJ Bobo (szeptember 12., lásd mint fent),

• a Wu-Tang Clan (egyik ismerősöm szerint Bitang klán, de őt nem kell komolyan venni),

• az utóbbi időben Magyarországra szinte hazajáró Suicidal Tendencies (június 24.),

• a Bad Religion (augusztus 18.) a maga jó kis egy tempójú punkjával,

• lesz egész estés visszafogott (Asking Alexandria, Hollywood Undead, Motionless In White, Bury Tomorrow, június 17.) meg visszafogatlan zúzás (Anti-Flag, Skindred, Less Than Jake, július 19., ami vasárnap, ez nem tudom, mennyire jó ötlet, a végén a láthatóan embergyűlölő Harrach (Harag? – úgy legalább van értelme annak, amit csinál) Péter meg a KDNP még ezt is betiltatja)

 Meg persze hazai nagyjaink közül:

• a 70 éves Hobo (május 2., mindjárt itt van!) ünnepel,

• az Omega (május 30.) emlékezik az Ifiparkra,

• a KFT (június 20.) a legelső koncertjére, annak dalait az akkori elhangzás sorrendjáben játszva, mintha el sem telt volna 34 év (de eltelt...) (emlékeim szerint ilyen már volt egyszer pár éve, és még én is ott voltam), és rengetegen mások, például

• Rúzsa Magdi (június 6.), és, hogy legyen másik nő is:

• Péterfy Bori (június 12., előzenekar az Óriás)

  Kis kitérő: Megvan a mata részeg Paksi Endre debreceni mutatványa? Nos, az Óriás a Márhívó  című(?) dal (eredetiben: A pokolnál hangosabb) akusztikus feldolgozásával vált pár napra botrányzenekarrá, – no és az a körül a Metal & Hard Rock HammerWorld, egyben a zenekar kiadója által csapott műbalhéval (tényleg képesek voltak letiltatni ezt a Petőfiből, az meg tényleg képes volt nem leadni, pedig jogilag egyiknek sem volt rá semmi alapja, hogy ezt tegye). A klipben elhangzó szöveg hangról hangra idézi Paksit, aki nem érti, ne magát okolja, Endrénk ennyire emlékezett akkor a saját dalszövegéből meg a számára akkor épp rendkívül szűkösnek bizonyuló és ezért a helyszínen azonnal új szavakkal bővítendőnek ítélt teljes magyar szókincsből...
  

• aztán a 10 éves jubileumozó Kiscsillag (július 11.) át, meg

• a búcsúkoncertező Heaven Street Seven (augusztus 1.),

• a Punnany Massifra meg akkora az igény, hogy egy nap kihagyással kétszer is kell játszaniuk (május 22. és 24.), mert az első napra már a Park megnyitója előtt elkelt az összes jegy (ez mondjuk nekem szintén a nem értem kategória, mert sem szövegben, sem zenében nem annyira jók – szerintem, de biztos csak öreg vagy a raphez).

Jujj, el ne felejtsem: május 15., Pál Utcai Fiúk. Akik minden koncertre valami új ötlettel készülnek, és kb. az egyetlenek voltak a Park történetében, akik – igaz, a 30 éves jubileumi koncertjük során, de – jó 35 perccel túllépték a hivatalos koncertzárórát.

Na, ennyit programízelítőnek, most meg jól elveszem a kedveteket, merthogy idén is a Soproni lesz a Budapest Park alapsöre (ami valaha jó sör volt, de szerintem egy ideje már nagyon nem az), viszont nagyon huncut áremelési szisztémát dolgozott ki a pultokat üzemeltető cég, ugyanis az ár marad tavalyról változatlan, csak most a 6 deci helyett 5 decit adnak érte. Ravasz, mi?

Viszont lesz egy megnyerhető, illetve X összegért (X, gondolom, nem kicsi szám) kibérelhető Heineken-sarok, ami annyira új, hogy még teljesen készen sem volt, amikor ott jártunk, saját sörcsappal és jó rálátással a színpadra.

Hogy ételfronton mi lesz a helyzet, azt a sajtótájékoztatón még nem tudták megmondani, Kentucky csirke biztos lesz, Zing Burger meg biztos nem (bár nem olcsók, de jók, és nagyon tetszett, hogy a Szigeten ők pl. ugyanazokkal az árakkal működtek, mint bent a városban, ez rajtuk kívül a Kolbice (kolbájsz, ez csak nekem erőltetett kissé?) nevű népetetőről (szintén nem olcsók, de jók) volt elmondható, és sor vége, pedig hely még volna), de a többi étkezde még alakul (én a tavalyelőttig működő pizzásokat biztosan visszahoznám, a tavalyi, Anyád pitája fantázianevű (és aki ezt kitalálta, azt nem kergették vasvillával a falu határáig a többiek...) sem árban, sem minőségben nem vette fel vele a versenyt).

Emellett a Park belső elrendezése is változni fog még az első néhány hétben, ezért jó a konténerváros, mert ha valami nem tetszik, másnap odébb viszik 20–50 méterrel, hogy hátha ott jobb lesz.

Idén is van Hoppá rész, ahová a közepesen kivételezettek juthatnak be, hogy ehhez mi kell, ne kérdezzétek, igazából én sem sokat szoktam ott tartózkodni, mert az árak ugyanazok, mint kint, a sor sem mindig kisebb, a barátaim meg kint vannak általában. Koncertet hallgatni pedig nem igazán jó arról a teraszról, bár most épp bővítették, úgyhogy talán a zsúfoltsága csökkenni fog.

Ja, és láttuk a színpad mögötti részt is (backstage/bextédzs), ahol koncert után a zenekar és vendégei esznek-isznak, meg ami még eszükbe jut, tök jó meg minden, de ide nemhogy a közönség 99%-a, de még mi újságírók se nagyon jutunk be, úgyhogy nem is tudom, minek írok róla.