Mint Hanga Zoltán szóvivő elmondta, az idén 149 éves Fővárosi Állat és Növénykert célja anno nemcsak a „hazai és egzotikus állatok bemutatása, folyamatosan tökéletesítendő gyűjteménye által a természettudományok iránti érdeklődés felébresztése illetve tudományos és művészeti észleletek tételére alkalmat teremtés”, és „a hasznos külföldi állatok és növények meghonosításával a nemzetgazdaság emelése” volt, hanem – ahogy 1864-ben megfogalmazták - a „zene hozzájárultával a közönségnek kellemes mulatóhelyet teremteni”. A megnyitást követően Pálffy gróf adományaként zenepavilon működött itt, melyben napközben katonazene szólt. Az 1910-es években saját szimfonikus zenekara is volt az állatkertnek. És ha egy évtizeddel tovább, a magyar rádiózás hőskorába nézünk: az induló magyar rádióban elsőként sugárzott koncerteket itt vették fel. A háború után is folytatódott a hagyomány, a jelenlegi japánkert területén lévő dombon állt a szabadtéri színpad lelátója. Az 1950-es évek után szüneteltek a zenei programok, a tradíció felélesztése a ’90-es évek közepén kezdődött. Mai formájában a zenés állatkerti koncerteknek az idei már a 14. évada -, a progamsorozatot Sárfalvi Judit fogja össze.
Zenés szárnyrebbenések
A mostani szezon negyedik koncertjének különlegességét az adta, hogy Máté Bence fotóihoz kapcsolódott Lajkó Félix muzsikája – így zene és látvány társult az este folyamán. A nemzetközileg is elismert természetfotós most Sri Lankán készíti felvételeit, ezért személyesen nem lehetett jelen, a Lajkó Félixnek kialakított ,,kisszínpad” melletti óriásmonitoron sorjáztak szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb természetfotói.
Mivel tudjuk, hogy a zenész „természetre érzékeny” művész, magától értetődő ötletnek tűnt a fotókra történő improvizációs koncert. S nem is csalódtunk, hiszen érzékenyen kapcsolódtak a rögtönzött dallamok a lenyűgöző képekhez. Ám a teljes élményre számítóknak rá kellett ébredniük, hogy az ötlet mégsem tökéletes: aki ugyanis a zene hallgatásával egyidőben szerette volna nézni a képeket és az azokra reagáló művészt is, annak egy teniszmérkőzés közönségéhez hasonló fejmozgással kellett ide-oda ugráltatni a tekintetét. Mert Lajkó Félix az a fajta zenész, akit nézni is érdemes, ha koncerten hallgatjuk játékát. Lenyűgöző és megunhatatlan a zenéjébe burkolózásának szenvedélye, boldog-fájdalmas extázisa. Most nem a ,,húrszaggató” Lajkó Félixet láttuk, muzsikája mégis ugyanolyan átélt, csak kissé nyugodtabb, meditatívabb volt: a képekre koncentráló feszült figyelmét követhettük, azt, amint a felvételek hatására spontán mozdul a kéz, könnyedén megszületik a zene...
Miközben persze figyelnünk kellett a fotókat is egyrészt a hihetlen módon elkapott, kiragadott pillanatok, színek, fények miatt, másrészt, hogy lássuk, mire is ,,válaszol” a muzsikus: hogyan teszi hallhatóvá a finom szárnyrebbenéseket, hol érzékeli az élővilág drámai veszélyeit, hol erősít rá gazdag hangzással a képi színvarázsra...
Akármelyik „nézőpontot” is választotta a néző - az inkább a képekre vagy a zené(sz)re koncentrálást, vagy a tekintet ide-odafuttatását -, mindenképpen tanulságos volt az este: két markáns, magával ragadó alkotóművésszel élvezhettük a ,,madárlest”, a természet színeinek, történéseinek és a húrokból elővarázsolt dallamoknak a találkozását.
Az idei állatkerti koncertsorozat további hangversenyei: augusztus 5.: Hot Jazz Band és barátai; augusztus 12.: Orosz Zoltán harmonikaművész és barátai; s a zárókoncert augusztus 21-én, mikor a MÁV szimfonikusok szólaltatnak meg ismert dallamokat a ,,Strauss dinasztiától”.
Fotó: Dobos Klára
Szólj hozzá!