Beethoven Budán

A két művészt jól ismeri már a közönség, mindketten a saját stílusukban kimagasló eredményeket értek el, Lajkó Félix hegedűművész a világzene, míg Balázs János zongoraművész a klasszikus zenével lopta be a publikum szívébe magát. 

De mit idéz elő 2 erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallamok, csak a lélek muzsikál, abban a percben,amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Kalandozások és kitérők persze akadnak majd bőven, így felismerhető lesz egy-két Beethoven szonáta (Kreutzer, tavaszi) dallam, vagy vonósnégyes témák, de mindez egy olyan zenei környezetben, ahol a döntő szerep a helyben
spontán érzések megnyilvánulása, kifejezése, melyhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés, és egymás zenei gondolatának kitalálása, ami mindig mást idéz elő. Olykor zilált, vagy éppen merengő-álmodozó, dallamos, vagy éppen ritmusos, netán balkáni hangzásvilágú. Egy biztos: ami ezen a koncerten elhangzik, azt sem a közönség, sem a két művész soha többé nem tudja megismételni.