Hollandia egyre kapósabb exportcikke a ’60-as, ’70-es éveket újraértelmező pszichedelikus rock’n’rollban utazó Birth of Joy.
Mit is várjunk egy, a nevével Nietzschére kacsintó triótól, akik úgy írják le magukat, hogy a zenéjük “a hatvanas évek szteroidon”? És mi fog történni, ha egy színpadra eresztjük őket az őrült western rock’n’rolljáról híres pécsi Psycho Mutants zenekarral és a hatvanas évek beat korszakából nagyot merítő The Qualitons-szal?
Első körben szögezzük le, hogy a Birth of Joy nem egy nosztalgiabanda. Azt az érát idézik meg, amikor a rock zene sokkal kísérletezőbb volt és a zenészek igyekeztek minden létező és képzelt határon áttörni. Dallamos, megkapó, nyers, a blues és pszichedelikus rock alapokat a rock’n’rollból vagy akár a grunge-ból kölcsönzött elemekkel vegyítve ugyanannyira innovatívak, mint amennyire a múltba nyúlók, de legfőképp elképesztők élőben. Hammond-orgonával, dobbal, gitárral és persze éneklős-ordítós vokállal támadnak, a hipnotikus szárnyalásokkal övezett pumpáló basszus-alapjaik pedig felvételről is lehengerlőek, a legjobb helyük azonban a The Doors vagy a Pink Floyd mellett lenne vagy tízezer felváltva elszálló és tomboló ember előtt.
Népszerűségük rohamléptékben kezdett az utóbbi években növekedni, csak a tavalyi évben 92 fellépést tudhattak maguk mögöt Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A Pink Floydot nem tudjuk ugyan prezentálni, de nem is fog hiányozni, a Birth of Joy másfél szám után el fogja feledtetni, hogy az Est Cafén kívül létezik egyáltalán még a világ.
A backstage-ben masszív tumultusra kell berendezkednünk, mert az újdonsült holland barátaink mellett két másik bandát alkotó cimboráinkat is elhívtuk aznap estére. Egyikük a szívünk csücske, akiket bármiféle tükeség nélkül is imádnánk, de így aztán pláne: ők a Psycho Mutants. A lassan már a 10 éves jubileumukhoz közeledő pécsi banda különösebb csinnadrattával járó médiatámogatás nélkül lett az ország egyik legkarakteresebb zenekara. Európa szerte több száz koncertet adtak, főleg Svájcban és Franciaországban, de szerencsére itthon is el lehet kapni őket, hogy Karnics Zoltán misztikus hangjával elragadjon minket a szexi balkáni voodoobilly. De a harmadik fellépő bandát, a Qualitonst sem imádjuk kevésbé, a 2012-es Life Awaits például a Pécsi Est Café csapatában magasan nyerte az év klipje díjat. Némi tagátrendeződést követően azóta a dalaik még gitárcentrikusabbá váltak, de azért megtartották a hatvanas évek hamisíthatatlan báját. Nincs tehát ezen mit ragozni, október 21-én el kell jönni meghallgatni a pszichedelikus válogatottunkat!
Szólj hozzá!