Két nagyszabású szimfonikus mű kerül egymás mellé ezen az estén, az egyik a szimfonikus repertoár méltán népszerű darabja, a másik igazi különlegesség, amely világviszonylatban is csak elvétve szólal meg koncerten
Két nagyszabású szimfonikus mű kerül egymás mellé ezen az estén, az egyik a szimfonikus repertoár méltán népszerű darabja, a másik igazi különlegesség, amely világviszonylatban is csak elvétve szólal meg koncerten. Ennek fő oka, hogy a valaha írt leghosszabb, legnagyobb méretű zongoraversenyként rendkívüli állóképességet igényel a szólistától. Ferruccio Busoni alkotása valójában öttételes, monumentális szimfónia, fináléjában férfikarral, amely Adam Gottlob Oehlenschläger dán romantikus költő Aladdin című verses drámájának zárójelenetét szólaltatja meg. Az izgalmas kompozíciót az idén hetvenéves, dél-koreai Kun Woo Paik előadásában hallhatjuk, aki legalább akkora különc a zongoristák között, mint volt az éppen százötven esztendeje született Busoni. Rendkívül színes és széles repertoárjának köszönhetően a nemzetközi zenei élet különleges alakjaként tartják számon, aki kiérlelt, rendhagyó produkciókkal, bámulatos zeneiségével és virtuozitásával nyűgözi le közönségét.
Az est második részében megszólaló Brahms-mű a zeneirodalom egyik legdallamosabb alkotása, szokták bécsiesnek is nevezni. Fülbemászó melódiái, könnyedsége, karakterbeli változatossága, derűs alaphangulata és kirobbanó erejű fináléja mindig kellemes és felszabadító élményt szerez a hallgatónak 1877-ben tartott ősbemutatója óta.
Zongora: Woo Paik
Vezényel: Farkas Róbert
Szólj hozzá!