Botrányos vagy zseniális? Önkényes vagy autentikus? Ismét a Müpában az orgona fenegyereke, a tabudöntögető és sztereotípiákat cáfoló amerikai, aki pokolra viszi az áhítat hangszerét!
Olyan zenéket szólaltat meg rajta, amilyeneket előtte még senki, de a jól ismert műveket is rendhagyó módon adja elő: a hangszínek beállításánál, a regisztrálásnál sokszor saját elképzeléseit részesítve előnyben a zeneszerzőével szemben, drasztikusan eltérve a megszokott artikulációs módoktól, nemegyszer hozzáköltve, hozzárögtönözve a kottában rögzítettekhez. Valahogy így érezhetett a közönség, amikor az ördög hegedűsét, Paganinit látta-hallotta a pódiumon: nem hiszünk a fülünknek, nem hiszünk a szemünknek. Nem káprázat-e, amit ez a punkfrizurás, western csizmaszerű, magas sarkú bőrcipőben megjelenő fenomén művel a lábaival, amikor Chopin Forradalmi etűdjének ide-oda rohanó balkézfutamait a szólaltatja meg pedálokon?
Az orgonista-társadalom valaha volt egyetlen Grammy-jelöltje, Cameron Carpenter repertoárján Bach-művek ugyanúgy megtalálhatók, mint filmzenék, valamint rengeteg átirat. Hordozható, ötmanuálos, éjfekete színű hangszerét maga fejlesztette ki, mert koncertező művészként olyan viszonyban szeret lenni azzal az instrumentummal, amelyen játszik - legyen a világ bármely pontján -, mint a hegedűs, aki szintén saját hangszerét viszi magával mindenhová. A lehengerlő produkcióiról ismert Carpentert ezúttal a világ egyik legjobbjának számító kamarazenekara, a Sir Neville Marriner által alapított Academy of St. Martin in the Fields kíséri.
Műsor:
J. S. Bach: Zongoraverseny - átirat orgonára
Sally Beamish: Változatok egy Benjamin Britten-témára
Poulenc: g-moll orgonaverseny FP 93
Barber: Adagio op.11 (Cameron Carpenter átirata orgonára és vonószenekarra)
Britten: Változatok egy Frank Bridge-témára op. 10
Gershwiniana: Gershwin-dalok átiratai
Koncertmester: Tomo Keller
Szólj hozzá!