A 2013-as év élmények sokaságát nyújtotta a pályafutásának huszonöt éves jubileumát ünneplő, immár Kossuth-díjas Csík Zenekar és rajongói számára. Még nem zárult le az ünnepi koncertek sora, de minden hétre jut szenzáció: hol egy könyv, amelyben a zenekar történetét dolgozza fel Süveges Gergő, hol egy dupla bakelitalbum, a legnagyobb Csík-slágerek új felvételeivel, mindössze ezerötszáz, ám egytől egyig aláírt példányban. Ahogy az dukál, ha egyszer ünnep van.
Ehhez persze az kellett, hogy ez a huszonöt év is ünnepi legyen. Hogy a kezdetben főleg autentikus paraszti muzsikát játszó, és inkább csak táncházi körökben ismert zenekar lépésről lépésre stílusteremtővé váljon, és olyan népszerűségre tegyen szert, amely példátlan a műfajában. Hogy bizonyítsa: a népzene azoknak a városi fiataloknak a szívét is összeszoríthatja, akik legfeljebb könyvekből ismerik a paraszti kultúrát, hiszen az ő "népzenéjük" már a popzene. Ezeknek a kultúráknak az átjárhatóbbá tétele, más szóval, a népzene "nyelvújítása" révén jutott a Csík Zenekar a csúcsra - anélkül hogy a népzenei hagyományban való elmélyültségéből jottányit is engedett volna. A Csík Zenekar pontosan tudja, mire kötelezi huszonöt éves útja, és annak ünnepe. Nem tér el attól, hogy úgy játsszon paraszti muzsikát, ahogy azt a legnagyobb adatközlőktől tanulta. És fenntartja a jogát arra, hogy ezt a hagyomány aktualizálja, hogy más stílusokba oltsa, ahogy azt a maga korában Bartók Béla is tette.
Új Csík-lemez van születőben, immár a hetedik. Még csak annyi tudható róla, hogy autentikus hangvételű és autonóm feldolgozású népzenék, illetve újabb popzenei feldolgozások egyaránt helyet kapnak rajta. De az biztos, hogy ott a helyünk a koncerten.
Szólj hozzá!