Fennállása huszadik évfordulóját 2008-ban kirívó sikersorozat közepette ünnepelte a Csík Zenekar. Legújabb albumuk, az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen...szintén aranylemez lett, de ez még a legkevesebb a Fonogram-díjas - és ugyancsak „bearanyozódott" - Senki nem ért semmit után. 2008 nyarán azonban a legnépesebb hazai fesztiválok rockzenei közönségét is meghódították!

Jó másfél évtizedig „csupán" az erdélyi és a magyarországi paraszti muzsika tradicionális előadásával jeleskedtek. Be sok eső, be sok sár című koncertlemezük még ebben a szellemben készült, ám a 2005-ös Senki nem ért semmit már másfajta gondolkodásmód előtt is megnyílt. A felvidéki, békési és erdélyi zenék mellett ugyanis feldolgoztak három Kispál és a Borz-számot, valamint Lovasi András szövegével és énekével egy amerikai bluest is, mégpedig úgy, hogy azok mélyen belesimuljanak a magyar népzene szövetébe. Mindezzel nem kevesebbet tanúsítottak, mint azt, hogy a magyar népzene és a rockzene kapcsolatában nem csak a rock lehet „kezdeményező". Mondhatni: megszületett a magyar tradicionális-alternatív rocketno. Ez az új stílus 2008-ban újabb feldolgozásokkal gyarapodott; az Ez a vonat... albumon még egy Kispál-feldolgozás és egy Quimby-szám is hallható. Ezeket a darabokat ezúttal is hallhatja tőlük népes rajongótáboruk, ám egy másik, friss törekvésükből is ízelítőt adnak. Ennek jegyében arra vállalkoznak, hogy Őze Áron segítségével még szorosabbra fonják a magyar költészet és népzene közötti szálakat.

Barcza Zsolt - cimbalom, harmonika, Bartók József - nagybőgő, Csík János - hegedű, ének, Kunos Tamás - brácsa, Majorosi Marianna - ének, Makó Péter - fúvós hangszerek, Szabó Attila - hegedű, gitár

Közreműködik: Dresch Mihály - szaxofon, Lovasi András - ének, Ferenczi György - harmonika, Őze Áron - színművész, az egri Farkas Ferenc Zeneiskola Farkas zenekara