Dee Dee BRIDGEWATER
Négy évtizedet és számtalan területet felölelő karrier áll a Grammy- és Tony-díjas jazzóriás, Dee Dee Bridgewater mögött, aki top vokalistákkal alkotott egyedi műfaji zsinórmértéket, s aki ez idő alatt megingathatatlan hittel haladt a klasszikus jazz megújításának útján.
A rendíthetetlen utazó, felfedező, úttörő és hagyományápoló, háromszoros Grammy-díjas művész 2011-ben a legjobb énekes jazz album kategóriában az Eleanora Fagan (1915-1959): To Billie With Love From Dee Dee című albumért nyert Grammyt.
Karrierje során Bridgewater mindig hidakat épített a műfajok között. Első profi megjelenése a legendás Thad Jones/Mel Louis Big Band tagjaként történt. A 70-es években pedig olyan jazz nagyságokkal lépett fel, mint Max Roach, Sonny Rollins, Dexter Gordon és Dizzy Gillespie. Az 1980-as években tett popzenei kirándulása után visszaköltözött Párizsba, és ismét a jazz felé fordult. A Universal Music Grouppal producerként dolgozva Bridgewater a kritikusok által elismeréssel fogadott lemezek sorozatával jelentkezett. A sort az 1993-as Keeping Tradition nyitotta. Egy kivételével mindegyik – köztük a rendkívül sikeres Dear Ella című, dupla Grammy-díjas tisztelgés Ella Fitzgerald előtt – Grammy-jelölést kapott.
Bridgewater ezzel párhuzamosan zenés színházi karriert is befutott. A Wizben alakított Glinda szerepéért Tony-díjat kapott 1975-ben. Emellett sikert aratott olyan darabokban, mint a Sophisticated Ladies, a Black Ballad, a Carmen, a Kabaré és a Lady Day West End produkció, amelyért kiérdemelte a jelölést a legjobb musicalszínésznőnek járó angol Laurence Olivier-díjra.
A művészet mellett a FAO jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett a nemzetközi élelmiszer-termesztői szolidaritási projekt globális pénzügyi hátterének megteremtésében, fáradhatatlanul küzdve az éhezés ellen. Műsorvezetője továbbá az NPR díjnyertes, JazzSet with Dee Dee Bridgewater (WBGO) című heti show-jának, amely immár második évtizede van műsoron.
Irvin MAYFIELD
A 36 éves, kétszeres Grammy- és Billboard-díjas Irvin Mayfield munkásságát 15 album jelzi. Alapító művészeti igazgatója a New Orleans Jazz Orchestrának, és jelenleg ugyancsak jazzművészeti igazgatóként dolgozik a Minnesota Orchestra mellett, továbbá a University of New Orleans professzora, illetve a New Orleans Jazz Institute igazgatója.
2009-ben Mayfield történelmi jelentőségű partnerségre lépett a Royal Sonesta Hotellel és életre hívta az Irvin Mayfield’s Jazz Playhouse-t, amely visszahozta a jazzt a Bourbon Streetre, a legendás Francia Negyedbe. Mayfieldet George W. Bush jelölte a National Council on the Arts tagságára, amelyet Barack Obama hagyott jóvá 2010-ben. Ugyanebben az évben megkapta a New Orleans University Chancellor’s Awardját (ez a legmagasabb professzori cím), továbbá tiszteletbeli doktorrá fogadták a Dillard Universityn 2011-ben.
Mayfield művészeti irányítása alatt a New Orleans Jazz Orchestra 2010-ben Grammyt nyert a legjobb jazzegyüttes kategóriában, a remek kritikákat kapó Book One on the World Village lemezért a Harmonia Mundi gondozásában. Még ezt megelőzően rögzítette a Love Songs, Ballads & Standards című lemezt Ellis Marsalisszal, korábbi mentorával, a Marsalis család fejével. A Half Past Autumn Suite pedig, amely Mayfield egyik első alkotása, zenei tisztelgés a neves afrikai-amerikai művész, Gordon Parks előtt. A New Orleans Museum of Art 2000-ben rendezett egy fotókiállítást, amelyet ez a zene kísért, és később, 2003-ban került rögzítésre Parks, Wynton Marsalis és az Irvin Mayfield Quintet közreműködésével a Basin Street Records gondozásában.
New Orleans Jazz Orchestra
A New Orleans Jazz Orchestra hitvallása: a jazz segítségével jobbá tenni az életet, megváltoztatni a környezetet és kiteljesíteni a szellemet a szépség, az igazság és a szeretet által.
A művészeti igazgató Irvin Mayfield 2002-ben alapította a NOJO-t, a legendás New Orleans Jazz kulturális és történelmi hagyományait továbbvivő motornak szánva. A koncepciót azután dolgozta ki, hogy a Dillard Universityn, a fakultás legfiatalabb tagjaként, megalapította az Institute of Jazz Culture-t. Amikor a város jazzéletében körülnézve ehhez partner keresett, azzal szembesült, hogy ott, ahol ez a zene született, nincs olyan intézmény, amely napi 24 órában, heti hét alkalommal kizárólag a jazzel foglalkozna. Így megalakította a New Orleans Jazz Orchestrát, hogy ápolja és gyarapítsa az amerikai jazz portfóliót, és infrastrukturális hátteret biztosítson a New Orleans-i jazziparnak. Létrehozott egy 16 tagú együttest, és kinevezte Ronald Markham-et a NOJO elnök-igazgatójának. Az első koncertet 2003 elején adták a Tipitinában.
A NOJO 2005. november 17-én történelmet írt, szimbolikusan újra megnyitotta New Orleanst, előadva a Mayfield által szerzett All the Saints-et a Christ Church Cathedral-ben. Ez volt New Orleans első nagy kulturális eseménye a Katrina után.
A New Orleans Jazz Institute (NOJI) és a University of New Orleadns (UNO) közösen szervezi a jazz oktatását egész éves ifjúsági programokkal, szemeszterenként több mint 170 diákkal foglalkozva, két évente külön jazz rendezvényt tartva, és a tananyagban New Orleans kultúráját is szerepeltetve.
A NOJO fellépett Amerika minden jelentős színpadán és klubjában, és megszervezte New Orleans történetének első helyi, jeggyel látogatható jazz koncertsorozatát. A Harmonia Mundi gondozásában megjelent BOOK ONE on World Village című albumuk a legjobb jazz nagyzenekar kategóriában Grammyt nyert 2010-ben. Tíz éves fennállásukat jelenleg a The NOJO 10 elnevezésű koncertsorozattal ünneplik a Preservation Hallban, a Tipitinában, a New Orleans Museum of Artban, sőt a nagynevű New York-i Carnegie Hallban is.
Szólj hozzá!