Műsor:
- Brahms: Két magyar tánc
- Bogár István: Concertino folklorico két hegedűre és zenekarra
- Bogár István: Hellas – Görög szvit (Rebe Attila hangszerelése)
- Brahms: 2. (D-dúr) szimfónia, op.73
Közreműködik: Csáky-Bogár Rita és Rudnyiczky Tatyjana – hegedű
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
Csáky-Bogár Rita (1969) hegedűművész Budapesten született. Öt évesen kezdett hegedülni Vermes Máriánál. 1992-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet Budapesti Tagozatán és még abban az évben tagja lett a Duna Szimfonikus Zenekarnak. 1997 óta a szekund szólam vezetője. 1987-ban egyik alapítója volt a Budapesti Strauss Zenekarnak, ahol szólistaként és koncertmesterként is játszott.
Rudnyiczky Tatyjana (1961) az odesszai Zeneakadémia befejezése után egy ideig az Ungvári Filharmónia kamarazenekarának volt tagja, majd a lengyelországi Wroclawi Leopoldinum kamarazenekarba szerződött. 1992 óta tagja, 1993 óta pedig koncertmestere a Duna Szimfonikus Zenekarnak.
Johannes Brahms (1833-1897) egész életében lelkesedett a magyar zenéért. Ez a vonzalom a magyar hegedűssel, Reményi Edével való barátságával kezdődött, aki állandó kísérőjeként magával vitte németországi hangversenykörútjaira. Reményi félig improvizált, magyaros-cigányos, érzelmes ellágyulást és tüzes ritmikát egyaránt magába foglaló hegedülése olyan erős hatással volt a fiatal Brahmsra, hogy zenéjének egyik jellegzetes hangja ez lett. Brahms 21 magyar tánca népies műdalok és csárdások alapján született először zongorára, négy kézre, majd némelyik zenekari átdolgozást követően világhírű lett. Brahms magyar zenei kapcsolataihoz tartozik még az is, hogy sűrűn és szívesen járt a bécsi Práter magyar csárdájába: az ott működő mindenkori cigányzenekar lelkes hallgatója, valamint a magyarosan fűszerezett eledelek lelkes fogyasztója volt. Ezt a csárdát annyira kedvelte, hogy 62. születésnapjának ünnepségét barátai ott tartották meg.
Bogár István (1937-2006) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endrénél folytatta zeneszerzés-tanulmányait. 1957-68 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben tanított. 1968-72-ig a Zeneműkiadó Vállalat főszerkesztő-helyetteseként, ezután 1983-ig az Országos Filharmónia dramaturgiai csoportvezetőjeként, valamint az Állami Hangversenyzenekar művészeti titkáraként tevékenykedett. 1983-tól a Magyar Rádió zenei együtteseinek igazgatójaként dolgozott. Együttesével, a Budapesti Strauss Zenekarral, melynek alapító-karmestere is volt, a világ több mint harminc országában szerepelt.
A Concertino folklorico (1983) keletkezéséről és bemutatójáról Csáky-Bogár Rita a következőket mondta: „Édesapám ezt a művet a 1980-as évek elején írta Kocsis Tamásnak és nekem. Kocsis Tamás Szabó Csilla zongoraművész és Kocsis Albert hegedűművész fia. Abban az időben mindketten a XIV. kerületi zeneiskola Szimfonikus Zenekarában játszottunk, Záborszky Kálmán vezetése alatt. A darab bemutatója is ebben a felállásban volt a Zeneakadémián. A mű három tételes. Az első tétel egy-egy rövid kadenciával, bevezetővel indul, ahol a két hegedű bemutatkozik, majd felcsendül a tétel főtémája, melyet egy variáció-sor követ, majd egy kis felidézés erejéig visszatér a bevezetőben hallott kadencia. A második, lassú tételben is külön-külön mutatja be a két hegedű a témát, majd együtt folytatják. A harmadik tétel egy nagyon friss, pergős tétel, tele virtuozitással. A kettősversenyt többször játszottam annak idején Kocsis Tamással, aztán hosszú szünet után ismét az 1990-es években, Szecsődi Ferenc hegedűművésszel, a Budapesti Strauss Zenekarral és Édesapám vezényletével Spanyolországban több alakalommal.”
A Hellas – Görög szvit fúvószenekari műként született meg Bogár István műhelyében és vált az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb nemzetközi sikert aratott magyar darabjává. A Magyar Rádió felkérésére készült, ősbemutatója 1982-ben volt. Remekül ötvözi a 20. századi zenei nyelvezetet a témából adódó antik elemekkel – például rögtön az 1. tételben (Thesszaloniki - Makedón tánc) egy ősi görög aszimmetrikus ritmussal. A 2. tétel (Meteora) a meghökkentő geológiai csodákhoz, a Meteorák-hoz kalauzol, a 3. tétel (Delphi - Antik tánc) a delfi táncosok képét jeleníti meg, míg a 4. tétel (Athén - Akropolisz, Plaka) már a címében jelzi a benne alkalmazott formát, a több évezredes Akropolisznak és a buzuki-zenétől viszhangzó mai környezetének (Plaka) kontrasztáló egységét örökíti meg.
Johannes Brahms 2. szimfóniája a szerző derűsebb hangvételű művei közé tartozik, mert összességében felszabadult életigenlést sugároz. Brahms úgy emlékezett meg erről a művéről, hogy „vidáman és kedvesen hangzik, mintha egy mézesheteket élő házaspárnak alkottam volna”. Brahmsnak csak részben van igaza, hiszen az első tételt bevezető akkordok és a második tétel vágyódó gordonkadallama komor és tépelődő, viszont a 3. tétel már valóban táncos karakterű, a finálé pedig ünnepélyesen fénylő, életigenlő. 1877-ben a magyar származású karmester, Richter János mutatta be a Bécsi Filharmonikusok élén. Brahms nagy művei – így a 2. szimfónia is – szinte kivétel nélkül nyáron születtek, mert télen inkább karmesterként és zongoraművészként lépett fel. Így volt ez 1879. január 1-jén is, amikor Brahms a Pesti Vigadóban vezényelte D-dúr hegedűversenyét. Mondják, hogy már az első tételnél kuncogott a közönség, mert a zeneszerző elfelejtette begombolni a nadrágját, s emiatt kilógott az inge a frakk alól, amely energikusabb mozdulatoknál szépen lengedezett.
(Zelinka Tamás)
A Duna Szimfonikus Zenekar a műsorváltoztatás jogát fenntartja!
Szólj hozzá!