Kamarazene karnyújtásnyira
Eckhardt Gábor, Déri György és Borbély Mihály kamaraestje
- Beethoven: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, op. 11
- Bruch: Nyolc darab, op. 83/1-4
- szünet
- Bruch: Nyolc darab, op. 83/5-8
- Brahms: a-moll trió, op. 114
Az alliteráció erejét nem érdemes alábecsülni, hiszen akár műsorszervező hatása is lehet. Ebben az esetben persze a szerzők B betűjénél több köti össze a műveket, amelyeket a Zeneakadémia három nagyszerű tanára fog előadni: mindhárom klarinéttrióra íródott. Beethoven Gassenhauer-triója nevét harmadik tételének köszönheti, mely egy variációsorozat egy akkoriban népszerű opera egyik dallamára. A „Gassenhauer” jelzőt olyan dallamok kapják, amiket az emberek akár az utcán sétálva is énekelgetnek, fütyörésznek magukban. Bruch Nyolc darabja sokkal csendesebb mű. Nyolc tételét nyolc karakterdarabnak is lehet értelmezni, bár fantáziacíme egyiknek sincs. Brahms 1891-es klarinéttriója tulajdonképpen az életmű függeléke: a szerző ugyanis 1890-ben kijelentette, hogy az akkor befejezett G-dúr vonósötöse lesz az utolsó darabja. Ekkor azonban megismerte Richard Mühlfeld klarinétost, akinek játéka annyira elbűvölte, hogy több művet is írt neki. Brahms egyik barátja, Eusebius Mandyczewski így fogalmazott a klarinéttrióról: „mintha a hangszerek szerelmesek lennének egymásba”.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
Szólj hozzá!