Erdélyi zenészek klubja - Bazseva lemezbemutató koncert

„Szétszóródtunk, de ismét találkozni akarunk.” Havonta egyszer az erdélyi zenészek mindenkit, mint anno Erdélyben, szívesen látnak és hívnak.

Az estek felépítése:

19:00 Irodalmi est Csender Leventével és vendégeivel
20:00 Tánctanítás Babos Alpárral és az Erdélyi Zenészek klubjának zenekarával, párhuzamosan kötetlen beszélgetés
21:00 Táncház és folkkocsma az adatközlő vendégekkel

Az irodalmi est vendége: Vincze Ferenc

Az erdélyi táncházmozgalom a magyarországi ötlet átültetésével jött létre, két lényeges különbséggel: Ceausescu kommunista diktatúrájának sötét árnyékában és az akkori kulturális elzártságban utóvirágzó paraszti kultúra világítótornyának tövében született meg. Akkor még igazi lakodalmakban, igazi nagy prímások játszottak, és a székiek sem csak Kányádi halhatatlanná lett versében táncoltak „fekete-pirosban” a kolozsvári Posta téren. És, bár a szeku azonnal kitüntetett figyelmével, mégis, kerültünk legyen bárhova a világban, életünk meghatározó élménye lett az akkori „táncházas” lét.

Muzsikálnak: Major Levente, Szász József, Szász Lőrinc (Üsztürü), Papp István „Gázsa” (Gázsa Együttes), Kelemen László (Bodzafa, Ökrös), Pávai István (Bodzafa)

Rendszeres adatközlő vendégek: Cilika Gyula, Harlet Ioan „Nucu”, Hodorog András, Csiszár Aladár, ifj. Neti Sándor, Kodoba Florin

Miért szeretnénk újra összekötni a táncházat az irodalmi élettel?

A hetvenes évek kibontakozó táncházmozgalma és a népinek nevezett írók csoportja egymásba fonódva, egymást támogatva erősítették jelenlétüket a magyar kulturális életben. Egyfelől Csoóri Sándor volt az, aki nyilvános kiállásával úgymond legitimálta a táncházmozgalmat, az írok népi kultúrára fogékony csoportja pedig kifogyhatatlan ihletforrásra lelt a népzene által megismert paraszti világban, valamint magukban a népdalszövegekben is. Az eredmény egy önálló költői nyelv lett.

20:30 Bazseva lemezbemutató koncert

Bazseválni azt jelenti, zenélni, mi több, muzsikálni!

6 fiatal bazsevás 2013-ban elhatározta, hogy megmutatja, a magyar népzene sosem mehet ki a divatból, hisz megunhatatlan, mint a hazaérkezés. Ide született sorsunkkal sok kincs mellett ezt a zenei csodát is ajándékul kaptuk.

A Budapesten és annak agglomerációjában élő zenész fiatalok, - akiket összeköt a magyar népzene szeretete - közös zenei anyanyelvünkön, az „anyazene” autentikus nyelvén szólnak hozzánk.

Szakítani kívánnak azzal a sokakban helytelenül rögzült sztereotípiával, hogy a népzene szeretete külsőségekben is meg kell, hogy nyilvánuljon. Ők kalap, pruszlik, tarsoly és bajusz nélkül lépnek elénk, pusztán a magyar népzenét adva. Eredeti formájában, egyszerű teljességében, mély hagyománytisztelettel.
Mert a magyar népzenének vitathatatlan létjogosultsága van a városokban is. Klubokban kellene hallgatni, akár a jazzt. Dallamvilága egyedülálló, ritmusos, ezerarcú. Felépítése ösztönösen bölcs, és zsigerig hatol. A népdalok szövegei pedig örökérvényű életbölcsességet hordoznak, aktuális, személyre szabott üzenetekkel. 
Ez a Bazseva missziója.