Évadzáró Madaras Gergellyel
Vezényel: Madaras Gergely
Közreműködik: Juliana Steinbach – zongora
M. Ravel: Couperin sírja
M. Ravel: G-dúr zongoraverseny
Sz. Rahmanyinov: II. szimfónia (e-moll) op.27
Mit üzent Maurice Ravelnek az első világháború kellős közepén a 18. századi francia mester, François Couperin művészete? A zűrzavaros politikai helyzet okán alighanem rokonságot érzett elődjével, aki a Napkirály hatalmi törekvéseinek folyományaként szüntelen háborúzás szemtanúja lehetett. Ravel önéletrajzának kijelentése tovább árnyalja a képet: „A hódolat valójában nem annyira magának Couperinnek, mint inkább a 18. század francia zenéjének szól”. Igen, a Couperin sírja hódolat: ne tévesszen meg a barokk előképeket megidéző szvit gyászos hangulatot sugalló címadása. Az eredeti cím „tombeau” szava nem csak sírt, hanem síremléket is jelent, így az „hommage”, a tiszteletadás rokonaként értelmezhető. A jellegzetes barokk tételtípusok a sajátos raveli hangon szólalnak meg.
Ravel G-dúr zongoraversenye a klasszikus háromtételes felépítést követi. A műfaj hagyományainak megfelelően a nyitótétel szonátaformában íródott. A második tétel a szerző legszemélyesebb vallomásai közé tartozik, a finálé bravúros zenekarkezelésében pedig a megszokott sziporkázó szellemesség nyilvánul meg. A versenymű szólistája a brazil származású francia zongoraművész, Juliana Steinbach lesz. Steinbach repertoárjának szerves részét képezik Ravel művei, így garantált, hogy a versenymű avatott tolmácsolásban hangzik majd föl.
A koncert második részében Sergei Rachmaninov 2. szimfóniáját szólaltatja meg a Savaria Szimfonikus Zenekar. A klasszikus négytételes szimfónia impozáns nyitótétele után vad sodrású scherzo következik. A harmadik tétel félreismerhetetlenül szláv romantikus hangzásvilágot közvetít, a zárótétel pedig meg-megtorpanó táncos lendületével feltartóztathatatlanul halad a diadalmas végkicsengés felé.
Ozsvárt Viktória – zenetörténész
Juliana Steinbach
A kritikusok ünneplik izzó temperamentuma, szokatlan kisugárzása, és tökéletes hangszerhasználata miatt mind romantikus, mind modern területen. A Brazíliában született Juliana Steinbach a fiatal nemzedék egyik legkiemelkedőbb tehetségének számít. Az elmúlt években számos koncertet adott egész Európában, Észak-, és Dél-Amerikában, a Közel Keleten és Ázsiában. 2002-ben debütált az Izraeli Szimfonikus Zenekarral, melyet több fellépés követett: szólistaként a Lipcsei Rádió-Fúvószenekarral (Rundfunk-Blasorchester Leipzig), a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarral, és további zenekarokkal, mint a Jugendorchester Fribourg (Freiburgi Ifjúsági Zenekar), Párizsi Szimfonikus és Lírikus Zenekar, a párizsi Orchestre du Conservatoire, az Orchestre Colonne (Kölni Zenekar), az Orchestre Philharmonique de Nice (Nizzai Filharmonikus Zenekar), az Orchestre Symphonique de Toulon (Tuloni Filharmonikus Zenekar) és a brazil Orquestra Sinfônica da Paraíba. Eközben olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Mendi Rodan, Jan Cober, László Kovács, Théophanis Kapsopoulos, Michael Cousteau, François-Xavier Roth, Laurent Petitgirard, Sergio Monterisi, Alexandre Myrat és João Linhares. Koncerttevékenysége világszerte a legjelentősebb házakban zajlik, köztük a Salle Pleyel, az Auditorium du Louvre és a Cité de la Musique Paris, a Salle Molière de Lyon, a Gewandhaus Leipzig, a Musikhalle Hamburg, a Münchner Gasteig, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Teatro della PergolaFirenzében, a new yorki Lincoln Center, a Sala Cecília Mereiles Rio de Janeiroban, a Teatro Colón Buenos Airesben, a Tel Aviv Museum és a Casals Hall Tokióban. A Cziffra, Natexis, Umberto Micheli, Meyer és Alfred Reinhold alapítványok ösztöndíjasaként Juliana Steinbach számos díjat nyert különböző nemzetközi versenyen, mint az Artlivre São Pauloban (2000), a Tel-Hai Israelben (2001), első díjat nyert a Premio Vittorio Gui–on Olaszországban (2002) úgy, mint a Beethoven-Díjat Triestben (2005). Juliana Steinbach tanulmányait a Conservatoire de Lyonban, a Conservatoire de Paris-ban, az Accademia Pianistica Imolaban (Italien) és a Juilliard Schoolban New Yorkban végezte. Legfontosabb tanárai közé tartozik Bruno Rigutto, Jacques Rouvier, Pierre-Laurent Aimard, Franco Scala, Pnina Salzman, Maria João Pires, Joseph Kalichstein és Rados Ferenc.
Szólj hozzá!