- Maria Agresta
- szoprán
- N. N.
- mezzoszoprán
- Francesco Demuro
- tenor
- Li Liang
- basszus
- Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
- Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel:
- Carlo Montanaro
- Rossini: Stabat Mater
2015 nagycsütörtökén a zenetörténet egyik legfurcsább pályát befutott alkotójának Stabat matere hangzik el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A keresztfa tövében álló Szűz Máriához szóló himnuszt, amelyet egy 13. századi ferences szerzetes írt - Rossini előtt is jó páran megzenésítették, a leghíresebb közülük talán Pergolesi műve. Rossini Stabat Materének a története azonban valóságos regény.
A komponista harminchét esztendősen írta meg utolsó operáját, ezt követően pedig csak elvétve komponált, inkább főzött és társasági életet élt. 1831-ben éppen egy bankár barátjával, a bordeaux-i borvidék egyik híres kastélyának tulajdonosával utazgatott Spanyolországban, amikor egy államtanácsostól megkapta a felkérést a Stabat Mater megírására. Hat tétellel elkészült, de megbetegedett, ezért egyik barátját kérte meg a befejezésre, a kéziratot azonban a sajátjaként adta át a megrendelőnek. Az államtanácsos elhunyt, örökösei eladták a jogokat egy francia kiadónak, Rossini azonban nem járult hozzá a párizsi bemutatóhoz, mondván, a mű nem teljes egészében az ő alkotása. A kiadó ennek ellenére előadatta, de csak Rossini tételeit, aki viszont időközben egy másik kiadónak adta el a jogokat. Pereskedés vette kezdetét, amelyből az új kiadó került ki győztesen. Rossini megírta a hiányzó tételeket - ekkor már tíz év telt el a felkérés óta -, egy testvérpár nyolcezer frankért megvette az előadási jogokat a kiadótól, majd húszezerért továbbadta a Párizsi Olasz Színháznak, ahol először csendült fel a mű a ma ismert alakjában.
A különleges alkotást kiváló szólisták közreműködésével, a Zubin Mehta által felfedezett és jelenleg a varsói Teatr Wielki fő-zeneigazgatói tisztét betöltő olasz dirigens vezényletével élvezhetjük.
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!