- C. Schumann:
- Három románc, op. 22
- Beethoven:
- A-dúr szonáta, op. 47 („Kreutzer”)
- szünet
- Paganini:
- E-dúr capriccio (no. 1)
- Liszt:
- E-dúr Paganini-etűd (no. 4)
- Paganini:
- E-dúr capriccio (no. 9)
- Liszt:
- E-dúr Paganini-etűd (no. 5)
- Paganini:
- Esz-dúr capriccio (no. 17)
- Liszt:
- Esz-dúr Paganini-etűd (no. 2)
- Milstein:
- Paganiniana
- Liszt:
- a-moll Paganini-etűd (no. 6)
- Paganini:
- La Campanella
„Naponta négy-öt órát gyakorolok! Ha meg nem tébolyodom, művészt fogsz lelni bennem. Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész! Istenem, mennyi szenvedés, mennyi nyomorúság, mennyi kínlódás abban a négy húrban!” Liszt Ferenc írta e sorokat egyik tanítványának 1832-ben, miután Párizsban hallotta Niccoló Paganini démoni hegedűjátékát. Az élmény zongoratechnikájának – és életének – újragondolására késztette a huszonegy éves Lisztet, aki Paganini legendás szóló hegedűdarabjai, a caprice-ok közül néhányat átdolgozott zongorára. Két Junior Prima-díjas ifjú virtuóz, az Itzhak Perlman által felfedezett Kállai Ernő, és a Cziffra György nyomdokaiban járó Balázs János most konkrétan is átélhetővé teszik, amit Liszt érzett Paganini hallgatásakor: koncertjük második részében Liszt Paganini-etűdjeit az eredeti caprice-okkal párba állítva hallgathatjuk meg. Hangversenyük első részében pedig a Paganini-élménytől egykor ugyancsak megittasult Clara Schumann gyönyörű Románcai szólalnak meg, valamint a klasszikus kamarazenei repertoár egyik csúcsa, Beethoven Kreutzer-szonátája.
Rendező:Zeneakadémia Koncertközpont
Szólj hozzá!