Sokan temetik a jazzt, de a tehetségeket felfedező producerek mintha meg se hallanák a baljós hangokat. Egyre-másra kerülnek be a köztudatba énekesek, akik már első lemezük megjelenésekor érett művészek, és sejthetően fényes jövő vár rájuk. Ilyen művész az afrofrizurás Kandace Springs is, aki nemcsak hajviseletével, de piros Fender-zongorájával is a negyven évvel ezelőtti időket idézi.
2016-ban megjelent, Soul Eyes című debütáló albumán is a soult, a jazzt és a popot elválasztó határvonalakon jár. Előadásaiban pedig mindenhonnan merít: jól ismeri a három zenei világot, és kellemes alt hangja minden hangulat tolmácsolására nagyszerűen alkalmas. 2014-es, sikeres R&B/hip hop EP-je csak nyitány volt a még inspiráltabb zenéhez. Ez már valóban a lélekből fakad. Jelen vannak benne Kandace régi jazzvonzalmai, de az a tapasztalata is, amelyet Prince oldalán szerzett, amikor a popherceg meghívta, hogy lépjen fel a Purple Rain harmincadik évfordulójára rendezett koncerten. Kandace nagy erénye a természetesség, valamint az érettség: kissé füstös orgánumával úgy frazeál, mintha már jó néhány lemez állna a háta mögött. S azt se felejtsük el, hogy az énekesnő szikár zongorakísérője saját énekének. Repertoárjában ritkán hallott, de éppen ezért jól megválasztott számok szerepelnek. A címadó jazzklasszikust Mal Waldron írta, a soulosabb tematikát pedig többek közt a War gyújtó hangú The World Is A Ghettója képviseli.
Rendező: Müpa
Szólj hozzá!