Ezen az estén Kocsis Zoltán egyik legközelebbi barátja és muzsikus partnere áll a Nemzeti Filharmonikusok élére. Berkes Kálmán évtizedek óta a magyar zenei élet meghatározó alakja, aki először klarinétosként, majd a Budapesti Fúvósegyüttes alapító vezetőjeként szerzett múlhatatlan érdemeket.
Karmesteri pályáját az 1980-as években kezdte, 2004 és 2006 között a Nemzeti Filharmonikusok állandó vendégkarmesteri tisztségét töltötte be, ma a Győri Filharmonikusok vezető dirigense, valamint két évtizede a tokiói Musashino Akadémia professzora és zenekarának vezetője. A koncert nyitányaként Mozart nyolc fúvós hangszerre írt, szimfónia komolyságú szerenádja szólal meg, amely a zeneszerző stílusának minden csodálnivaló jellegzetességét magán viseli a bájtól és életörömtől a tragikumig. Az egykori főzeneigazgató nevét viselő bérlet e második estjén Kocsis Zoltán számos merész és különleges hangszereléséből hallhatjuk azt a sorozatot, amely az általa olyannyira szeretett és a világon alighanem páratlan elhivatottsággal kutatott és felfedezett Rachmaninov tizenhét Etűd-tablójából válogat. Az est második részében a szimfónia történetének egyik csúcsműve csendül fel, amelyet a zeneszerző állítólag legjobb kompozíciójának tartott. A VII. szimfónia az érett klasszicizmus stílusjegyeit viseli magán, beethoveni tömörséggel és szókimondással – elég csak a második tételre gondolni, amelynek főtémája sokáig csak egyetlen hangot ismételget a Kis kacsa fürdik gyermekdal ritmusában. De nemcsak emiatt lenyűgöző remekmű, hanem például azért is, mert minden tétele más-más ritmusvilágot jelenít meg – ezért is nevezte el Richard Wagner a tánc apoteózisának.
Mozart: Szerenád c-moll, K. 388
Rachmaninov-Kocsis: Etűd-tablók
Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
BERKES KÁLMÁN karmester és klarinét
Szólj hozzá!