A Chicago-közeli Glen Ellynben született Laurie Anderson húszéves volt, amikor 1967-ben New Yorkba költözött művészettörténetet tanulni, majd tanítani. Így döbbent rá, hogy "milyen jó dolog sötétben ücsörögni az emberekkel, mesélni és képeket mutogatni nekik". A hetvenes évek közepén Manhattan utcáin és klubjaiban mutatta be első hegedűs performance-ait, klasszikus képzettségére alapozva, de ugyanakkor az elektronikus zenei kísérletek irányába mozdulva el. Ennek jegyében készítette O Superman című kislemezét, melynek kirívó sikere nyomán szerződést kínált számára a Warner Records. Első albuma, az 1982-es Big Science annak a nyolcórás előadásnak a "zenei kivonatát" tartalmazta, amelyet United States I-IV címmel a New York-i Kortárs Művészetek Múzeumában rendezett. Az élő és elektronikus zene, a képző- és videoművészet, a tánc és a történetmesélés egyesítésével született meg az 1990-es Empty Places, az 1991-es Voice from the Beyond, az 1993-as Stories from the Nerve Bible és a 2007-es Homeland című projektje is, de közben számos albumot is megjelentetett, melyek közül a Mister Heartbreak (1984), a Home of the Brave (1986), a Strange Angels (1989) és a Bright Red (1994) a könnyűzenei piacon is kimagasló eredménnyel szerepelt.
A The Language of the Future című show Laurie legújabb dalait és történeteit tartalmazza, ugyan a címadó darab már a United States című előadásban is szerepelt. A jelek szerint Laurie nem menekülhet Amerikától… Míg néhány éve "az erőszak és a háború új nyelvét" állította a Homeland középpontjába, ezúttal a tavalyi lehallgatási botrányra reflektál. "Mi folyik Amerikában? Mi ez a háború?" - merül fel benne a kérdés a döbbenet, az aggodalom és a finom irónia hangján.
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!