A hangversenyműsorok összeállításának fontos szerepe van abban, hogy miként jut el a zene a közönséghez. Gyakran hallani, mennyire idejétmúlt manapság a hangversenyek hagyományos nyitány-versenymű-szimfónia felépítése.
Valóban unalmassá válhat, ha sorozatban ismétlődik – egyes esetekben, például egy egész bérleti évad nyitóhangversenyén azonban egyáltalán nem rossz ez a koncertszerkezet: zenekar és karmester egyaránt leteszi névjegyét az asztalra, jelezve közönségének: lásd, mennyi mindent tudunk. Hector Berlioz egyik legismertebb nyitánya a római farsang szédítő forgatagát mutatja meg nekünk, felvillanyoz és kíváncsivá tesz, tudva, hogy Berlioz a romantika francia zenéjének időben első úttörője. Hová vezet az általa megkezdett út? Erre a kérdésre szép és meggyőző választ ad Saint-Saëns III. hegedűversenye, a megkapó dallamok bőséges tárháza, a hegedűjáték minden lehetőségének kiaknázása. Ismét rádöbbenhetünk arra is, mennyire összeköti az egész világot a zene egyetemes nyelve, hisz egy fiatal koreai művész hegedűjén szárnyal fel mindez. A koncert második felében aztán mindenki megtapasztalhatja, hogy zenekar és karmestere egyaránt anyanyelvi szinten tudja tolmácsolni Beethoven üzenetét hősiességről, állhatatosságról, a gyász méltóságáról és a győzelem mámorító öröméről az Eroica szimfónián keresztül.
Műsor:
H. Berlioz: Római karnevál – nyitány, op. 9
C. Saint-Saëns: III. (h-moll) hegedűverseny, op. 61
L. van Beethoven: III., Esz-dúr (Eroica) szimfónia, op. 55
Közreműködik: Sooji Kim (hegedű)
Vezényel: Csaba Péter
Szólj hozzá!