Áthangolás és elmélyülés: letűnt idők zenéinek megidézése a jelenkor nyelvén, épített hangszerekkel és pitagorászi hangolással.
A Mohammad, újabb nevén MMMD egy különleges görög trió, akik bőgőhöz és csellóhoz hasonló speciálisan épített hangszereken és élő elektronikán adják elő monolitikus, a basszusokat és szubbasszusokat középpontba állító zenéjüket, amely hangulatában leginkább egy vég nélküli ortodox imához áll a legközelebb, erős fizikai érzetekkel. Legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó lemezük 2013-ban a neves berlini PAN kiadónál jelent meg Som Sakrifis címmel. A képi anyagaikban és videóikban gyakran felbukkan a ló, fekete fehérben, mintha Tarr Béla filmjeit akarnák megidézni, ráadásul tovább fokozódik a gyanú a magyar nyelvű számcímeiket olvasva, holott csak annyiról van szó, hogy szeretik a különleges hangzású nyelveket.
Rhys Chatham amerikai zeneszerző és multiinstrumentalista nagy múltja ellenére először fog fellépni Magyarországon. Zenéje az avantgárd minimalizmus és a new yorki no wave sajátos elegye. Egyik leghíresebb műve a négyszáz elektromos gitárra komponált A Crimson Grail című monumentalista ambientbe hajló darabja. Lemezeit többek között a brooklyni Northern Spy és a brüsszeli Sub Rosa adta ki, de a legendás Ninja Tune-nál is jelent meg anyaga. Fiatal korában Glenn Gould és La Monte Young hangszereinek hangolója, utóbbinak tanítványa is volt, majd ő lett az első zenei igazgatója a legendás manhattani The Kitchen alkotóműhelynek, mely sokáig a no wave központjának számított. Közös zenekara volt Tony Conraddal, Glenn Brancával, Thurston Moore-ral, így gitárosként ez a kör és La Monte Young hatott rá a leginkább, mivel egy sajátos felhangokból származtatott hangolást használ hangszerén. Erősen effektezett trombitajátékára Don Cherry és Jon Hassell volt egyértelműen nagy hatással. A Trafóban tartandó koncertjén a 2016-ban megjelent Pythagorean Dream című legutóbbi lemezének anyagát adja elő szólóban.
Szólj hozzá!