Joachim Józseftől, a 19. század ünnepelt hegedűművészétől származik az a megállapítás, hogy a németeknek négy hegedűversenyük van. Ezek közül Beethovené a legnagyobb, Brahmsé a legkomolyabb, Mendelssohné a legbensőségesebb, de a leggazdagabb, legcsábítóbb Max Bruch műve.
Bár nem részletezi, Joachim nyilvánvalóan a g-moll hegedűversenyre gondolt. Hiába írt Bruch még két concertót hegedűre, illetve megannyi más művet, ez a kompozíciója minden más alkotását háttérbe szorította. Hasonlóan kevéssé ismert Karl Amadeus Hartmann művészete, holott sokan őt tartják a 20. század legnagyobb német szimfonistájának. II. szimfóniájának érdekessége, hogy egyetlen lassú (Adagio) tételből áll, amelyet a zeneszerző egy korábban írt, de később elvetett művéből őrzött meg.
A két említett szerzővel ellentétben Wagner neve nem szorul bemutatásra. A nürnbergi mesterdalnokok egyik közkedvelt darabja, amely több okból is kivételes: a zeneszerző többi színpadi művétől eltérően vígopera, s nem mitológiai, hanem valós történelmi alapokkal rendelkezik. A háromfelvonásos darabból a holland Henk de Vlieger alkotott ötvenperces szimfonikus keresztmetszetet.
Műsor:
Hartmann: II. szimfónia - Adagio
Bruch: g-moll hegedűverseny, op. 26
Wagner-Henk de Vlieger: A nürnbergi mesterdalnokok - zenekari tisztelgés
Szólj hozzá!