- Haydn: c-moll szonáta, Hob. XVI:20
- Haydn: Esz-dúr szonáta, Hob. XVI:49
- Haydn: C-dúr szonáta, Hob. XVI:50
- Haydn: Esz-dúr szonáta, Hob. XVI:52
Ránki Dezső három hangversenyből álló exkluzív bérlete egyfajta portré, önarckép. Az évad művészét több oldaláról is megmutatják ezek a koncertek, a számára kedves zenékkel, persze a teljesség igénye nélkül. A sorozat utolsó estjén kizárólag a nagy bécsi klasszikus mester, Joseph Haydn zongoraszonátái szólnak, azok közül is az utolsó nagy művek, valamint egy viszonylag korai alkotás. Ezeket a kompozícióikat Beethoven szélsőséges indulatainak vagy a romantika viharainak az ismeretében nem a leglátványosabb zenék között tartjuk számon, Ránki Dezső azonban sohasem a csillogást keresi. Művészetének ereje talán éppen abban rejlik, hogy elmélyültségével magával ragadja a hallgatót, akit titkos, rejtett világokba von be. Ezek felfedezése pedig csak egy ilyen kaliberű muzsikussal lehetséges, csak ő képes eljutni, sőt magával vinni bennünket zegzugos helyekre, a szem elől rejtve maradt szépségek megismerésére.
Ars poeticája, amelynek jegyében minderre képes, talán ezekkel a szavakkal foglalható össze: letisztultság, természetesség, technikai fölény, művészi alázat. Gondossága nemcsak minden egyes hang és frázis értelmezésére, hanem a műsor összeállítására is kiterjed; egy koncertprogram megtervezésekor számos tényezőt mérlegel, például a kompozíciók hangulatát, felépítését, a hangnemek vonzását, a karakterek fejlődését, ezek adják egy hangverseny ívét. "Nem elég darabok egymásutánját megszólaltatni, hiszen egyik mű a másik hatását könnyen tönkreteheti - mondja. - Arra törekszem, hogy a koncert műsora szerves egészet képezzen."
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!