Szabó Balázsnak mindig is szívügye volt a versmegzenésítés műfajának be- vagy inkább visszaemelése a magyar popzenébe. Első, 2004-ben megjelent lemeze is Faludy-művek megzenésítése volt, de feldolgozott már Pilinszky-, Szemlér Ferenc-, Weöres Sándor-verseket is, és foglalkozott olyan kortárs szerzők műveivel is, mint Grecsó Krisztián. Életének meghatározó verse mégis Radnóti Miklós Bájoló című műve, amelynek dallá varázsolt változata végigkísérte pályáját: a huszonévesen megírt dalt játszotta mindenhol, mindenféle zenekarokkal. A rádiók segítségével ez a dal hozta el számára az országos népszerűséget, és Balázs "cserébe" fiatalok ezreivel ismertette meg ezt a verset, amely így az őt megillető helyre került: "ifjú szívekbe" (hogy egy másik költőóriást idézzünk).
"Radnóti Miklós az elsők között volt, aki hatott rám. Mivel különös és hányatott sorsa volt, mindig is érdekelt, hogyan látja a világot: a költő, akit mindig visznek az utak és aki minden körülmények között képes volt írni. Sokat forgattam versesköteteit, fontos lett a gondolat, hogy hogyan legyünk kitartóak, nemcsak másokkal, de magunkkal is, hogyan meneküljünk jól a »művészetbe«, amikor minden körülöttünk lévő dolog a világban hátat fordít nekünk. Sok hullámvölgyön segített át Radnóti költészete, tiszta gondolatisága, az élethez való viszonya és szeretete - ezért akarok énekelni, dúdolva merengeni, utazni és utaztatni benne és utána, nyomdokain lépdelve egy költőnek és kornak, mély tisztelettel és emlékének adózva', mondja a dalszerző-énekes.
Hősünk rajongása Radnóti versei iránt természetesen nem áll meg egyetlen műnél: ahogy Pilinszky és Faludy esetében is, itt is alaposan beleásta magát a költő életművébe. A versek közti bolyongás nyomán itt is egész estés előadás született, verssorok ültek dallamokra és álltak össze dalcsokorrá, amelyet most átnyújt hű közönségének.
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!