Passió, meditáció, oratórium, inkább reflexió, mint dráma – a szépséget előtérbe helyező, szerethető, ugyanakkor mély zenéket komponáló fiatal szerző, Szabó Barna nagyszabású alkotása már műfaji szempontból is izgalmas: a darabban nincs sem narrátor, sem szereplő.
A krisztusi szenvedéstörténetből jól ismert mondatok hangzanak el, ezek rajzolják ki a cselekményt, utalnak a történések egymásutánjára. „Az eseményeket nem résztvevőkent, hanem csak »oldalról« látjuk, kívülről szemléljük. Zenei értelemben a kórus a főszereplő, a mű leginkább passióoratóriumnak nevezhető, abban az értelemben, amelyben az itáliai barokk oratóriumok is a stációk által kiváltott reflexiók bemutatása. Ezek a stációk adják ki a drámai vonulatot, amely által inkább a személyes élményre kerül a súly, s nem a közösségire” – vallja a zeneszerző, aki komponált már Balog József számára zongoraversenyt, továbbá írt darabot a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny felkérésére alkalmából a Kodály Kórusnak, valamint a Zeneakadémia nagy múltú, néhány éve újjáalapított kamarakórusának.
Műsor:
Szabó Barna: A keresztút szélén (passióoratórium)
Vezényel: Nemes László Norbert
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Kéménczy Antal (zongora)
Szólj hozzá!