„Lemezgyűjteményünkből fakadnak a legmélyebb inspirációink” – mondja Rob Garza, arra vonatkozólag, honnan ered elnevezésük. A Thievery Corporation mindig is nagy csodálója és gyűjtője volt a poros, már csaknem feledésbe merült zenei stílusoknak, klasszikusan érzéki és belassult hangzásukat kedvenceiktől, a brazil bossa novától, a jamaikai dub reggae-től, retró filmekből és a pszichedelikus rocktól kölcsönzik, hogy új zenei világba illesszék ezeket.
A Thievery Corporation a washingtoni Consulate stúdióiban bontakozott ki igazán, abban a városban, amely a birodalom igazi szíve, s amelyet a duó csak így nevez: „a valódi Babilon”. A csapat egy olyan szcénában szerepel sikerrel, amely legendás szenvedélyes zenei és politikai függetlenségéről, tele a műfajon túlmutató úttörőkkel Chuck Browntól és Fugazitól olyan alulról szerveződő csoportosulásokig, mint a Positive Force és a Future of Music Coalition. A formáció 1995 nyarán alakult a washingtoni Eighteenth Street Lounge-ban, a ma már világhírű helyszínen, amely most is valódi inkubátora a város underground zenei világának. Rob Garza és a szórakozóhely társtulajdonosa, Eric Hilton az erős italok, a dub, a bossa nova és a jazzlemezek jóvoltából jöttek össze, és elhatározták, megnézik, mi jön ki abból, ha mindezt egy lemezstúdióban összekeverik.
A duó első két single-je, a „Shaolin Satellite”-ból és a „2001 Spliff Odyssey”-ből megütötte egy underground DJ fülét, és 1997-es debütáló albumuk, a Sounds from the Thievery Hi-Fi már az elektronikus zene újraértelmezésévé és az azonos gondolkodású nemzetközi közösségek összekötőelemévé vált. Noha a meghatározás többféle (downtempo, chill out, leftfield és ezek számtalan változata), folyamatosan műfajuk csúcsán szerepelnek.
A kellemesen minimalista Sounds from the Thievery Hi-Fi után Garza és Hilton a nagy sikert arató The Mirror Conspiracy-val egyértelműen tovább növelte elismertségét, a lemezen olyan számokkal, mint a nemzetközi slágerré vált „Lebanese Blonde”, amely felkerült a Grammy-díjas Garden State filmzenei albumra. Következő nagy dobásuk a gondolatébresztő The Richest Man In Babylon volt, amely éppen akkor emelte még magasabbra a lécet, amikor a lemezpolcokat kezdték ellepni az utánzók. A 2005 februárjában megjelent The Cosmic Game új utat nyitott a Thievery számára olyan minőségi közreműködőkkel, mint a Flaming Lips, Perry Farrell, és David Byrne, akik az egyedülálló produkciókkal összehozott albummal új irányba vitték a Thievery jellegzetes hangzását. Csaknem hét évvel első remix albumuk, az Abductions and Reconstructions után a duó megjelentette a Versions-t, tele többek között a The Doors, Sarah McLachlan, Astrud Gilberto, a Nouvelle Vague, Norah Jones és a Wax Poetic, Anoushka Shankar és a Transglobal Underground ritka és elfelejtett feldolgozásaival. A 18 számot tartalmazó gyűjtés a jamaikai “verziókészítés” hagyományai szerint született meg. A számtalan különböző stílusú előadót az egyedi Thievery-hangzásba illesztve ez a lemez is megmutatta, mennyire sokoldalúak, milyen tehetséges producerek.
A világhírűvé tett klubbal és kiadóval, a nagysikerű gyűjteményekkel, a legendás elő show-kkal és a több mint egymillió eladott albummal (mindegyiket saját produkcióban, függetlenül dobták piacra) a Thievery Corporation ma is vitathatatlanul meghatározó igazodási pontja az elektronikus zenének, és ott van a jelenleg legmerészebb és legmeghatározóbb művészek között. Ahogy a Rolling Stone írja: „Hilton és Garza tágra nyílt szemekkel, kíváncsian fedez fel idegen kultúrákat és ismeretlen, meglepő ízeket. Aztán bezárkóznak egy lemezstúdióba, hogy olyan dalokat vegyenek föl, amelyek egy jobb világról szóló történeteket mesélnek el.”
Szólj hozzá!