Van valami, aminek még a globalizáció legmegátalkodottabb ellenségei is örülhetnek: a kitágult világban olyan zenei gyöngyszemekre bukkanhatunk, amilyeneket a földrajzi és kulturális távolságok miatt korábban esélytelen lett volna felfedeznünk.
Az örmény jazzélet - noha már a harmincas években bontogatta szárnyait - néhány évtizede még aligha termelhetett volna ki világsztárokat, ma pedig itt van Tigran Hamasyan zongorista, aki az egyszerűség kedvéért gyakran csak keresztnevét használja. Persze az ő ismertségéhez is kellett, hogy 2003-ban családjával Los Angelesbe települjön át, majd 2006-ban megnyerje a Thelonious Monk Jazz-zongoraversenyt, s ennek eredményeként Herbie Hancock pártfogásába vegye a ritka tehetségű muzsikust.
A harmincnyolc éves Tigran felfogása szerint a mainstream jazznél jóval izgalmasabb, ha azt elektronikával, klasszikus zenével, örmény folkmotívumokkal vagy akár költészettel társítja. Felvételeit hallva igazat kell adnunk neki, de játéka akkor is lenyűgöző, ha csak szabadon improvizál egymaga a zongorán. Virtuozitását, zeneiségét, egyéni gondolkodásmódját Hancock mellett Chick Corea és Brad Mehldau is lelkesen méltatta, Trilok Gurtu pedig odáig ment, hogy a jövő Keith Jarrettjét vélte felfedezni Tigranban, aki 2015 tavaszán új, Mockroot című albumával jelentkezik, amelynek népszerűsége jó eséllyel eddig megjelent hat lemezén is túltesz majd.
A Fesztivál Színházban meghallgathatjuk az anyagot, és eldönthetjük, igaza van-e Trilok Gurtunak.
Rendező: Művészetek Palotája
Szólj hozzá!