A MAKÁM, az új tradíció legmarkánsabb hazai képviselője. Zenei pályafutását 12 album fémjelzi. A MAKÁM korszakain átível a tradíció és a modernitás, Kelet és Nyugat, a kollektív és individuális kettőssége az ősi egység és harmónia keresése.
A ma is hallható Arasinda együttes 1998-ban alakult Budapesten. Alapító tagjai Nyitrai Péter és Hannah Berger.
A kezdeti években a török népzene egyik kötöttebb zenei ágával foglalkoztunk, melyet Törökországban Musa Eroglu, Arif Sag, Muhlis Akarsu és Aşik Veysel képviselnek. Ezzel egyidőben törökországi utazásaink során ismerkedtünk meg azzal a zenei világgal, melyből a mostani Arasinda együttes zenéi és feldolgozásai táplálkoznak. Törökországban és a magyarországi törökség körében élő barátainkkal való együtt zenélés és éneklés sokat segített a hagyományos stílus megismerésében.
Népzenei feldolgozásainkban törekszünk megőrizni a népdalok autentikus megszólalásmódját, főként az énekstílus és a saz baglama-játék tekintetében. Számaink alapját a tradíció képezi, amely a zenekar tagjaira egyénenként jellemző improvizációs stílussal egészül ki.
Az Arasinda sajátos hangzásvilága a török népzene és az etno-jazz ötvözetéből jön létre, amely két eddig megjelent albumunkon: a
2002-be Aşkin şarabi, A szerelem bora,
2003-ban a Ne olursan ol, Bárki is légy
című lemezünkön hallható.Az Artisjus-díjjal jutalmazott Palya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Éneklésének alapját a magyar népzene adja: a Zurgó, majd a Kárpátia együttesben a moldvai dalokban mélyült el, emellett foglakozik bolgár, cigány, perzsa zenével is. Mindeközben más zenei irányzatokban is részt vesz, feltűnt a Laokoón együttesben, tagja volt Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának, majd Monori Andrással megalapította a Folkestrát.
Bea 2002-ben szerzett diplomát az ELTE néprajz szakán, aztán párizsi ösztöndíjat kapott, melynek révén egy indiai énekes mellett folytathatta tanulmányait.
2003-ba jelent meg Ágról-ágra címmel első szólólemeze, nyáron pedig meghívták az Athéni Kulturális Olimpiára. Bea hangjának természetessége az, ami legelőször megragadja a hallgatót, az a közvetlen báj, ami talán a népdaléneklés sajátja. Az a kifinomult, mégis mesterkéletlen tisztaság, amely segít, hogy a legőszintébb módon, egyszerűen, mégis csodálatos árnyalatokkal gazdagon kelthesse életre a dalokat, tudatos művészi átéléssel és odaadással, humorral és bölcsességgel.