A magyarországi ütőhangszeres kultúra ugyan nem rendelkezik évszázados hagyományokkal, de mégis vannak már világhírű képviselői - elég csak az Amadinda Ütőegyüttesre gondolni, vagy Szalai Péter tablaművészre. A második generáció képviselői közül a Triginta Percussion jelenlegi felállása 2007. áprilisában mutatkozott be a Zeneakadémia Kistermében - magára irányítva a szakma figyelmét.

A Triginta Percussion egyedi stílusát az adja, hogy tagjai az ösztönös invenciót intelligensen igyekszik összekapcsolni mindazzal, amit tanulmányaik során eddig megismertek a világ ütőhangszeres magaskultúráiból. Hangszertárukon és játéktechnikájukon kitörölhetetlen nyomot hagytak a közel- és távol-keleti ütőhangszeres régiókban szerzett zenei élményeik. Így zenéjük is aktívan táplálkozik az indiai és indonéziai tradicionális zenekultúrák világából, de mindezt egyedi és könnyen felismerhető stílusban alkalmazzák a játék során - a Triginta ebben az értelemben az európai kortárs kamara-játék hagyományait is követi.

Repertoárjukon saját invenciók éppúgy szerepelnek, mint hagyományos dél-indiai, úgynevezett karnatikus improvizációk, vagy Jáva és Bali varázslatos gamelánzenéjének megszólaltatása. A Triginta számos helyen keresi az ütőhangszeres ritmuszene kapcsolatát a dallamszerűséggel és a zenei harmóniával is, ám mindennek egészen új dimenzióját mutatják be, amely Európán kívüli hangzásokból táplálkozik, mégis megszólalásában jellegzetesen kortárs és európai. Az olykor elmélyült máskor összetett kompozíciók közül természetesen nem maradhatnak el a virtuóz szólóbetétek sem.