Új Liszt Ferenc Kamarakórus Szerelem és halál

Lachner:

Stabat Mater, op. 154

Gallus:

Ecce quomodo moritur justus

Nees:

Passio Super Galli Cantu (magyarországi bemutató)

szünet

Macfarren:

Hét Shakespeare-dal

Vajda János:

Hajt az idő (ősbemutató)

Eben:

Szerelem és halál

Erdei Péter karnagy neve fogalom a zenei életben. Évekig vezette a Magyar Rádió Énekkarát, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, érdemes művész. Töretlen elhivatottságát jelzi, hogy 2010-ben friss diplomásokból és végzősökből énekkart verbuvált és – egy három évtized után megszakadt hagyományt fölélesztve – megalapította az Új Liszt Ferenc Kamarakórust. Koncertjüket Franz Lachner, a Beethoven utáni nemzedék egyik jelentős zeneszerzőjének szólistákra és kórusra írott Stabat Matere indítja, ezt követően pedig napjaink flamand kóruskultúrájának egyik meghatározó alakjától, a tavaly elhunyt Vic Neestől hangzik el a Passio Super Galli Cantu alig négy évvel az ősbemutatója után. A mű a reneszánsz Jacobus Gallus egyik motettájára épül, amely ugyancsak szerepel a hangverseny műsorán. A viktoriánus Anglia zeneéletében fontos szerepet játszó, karnagyként, zeneszerzőként és zenetörténészként egykor egyaránt aktív George MacFarren Shakespeare-feldolgozásai után két kortárs művel zárul a hangverseny: a kórusirodalmat már eddig is számos nagyszerű darabbal gazdagító Vajda János új kompozíciójával, illetve a 20. századi cseh zeneszerzés egyik legjelentősebb alakjának, Petr Ebennek 1964-es darabjával.

Rendező:Zeneakadémia Koncertközpont