Volt egyszer egy zenekar, amely idén lenne harmincöt éves. Egy zenekar, amely soha nem oszlott fel, mégsem hallani róla manapság. Ők tudták először eljátszani a híres kalotaszegi prímás, Csipás Feri virtuóz repertoárjának legszebb darabjait, Ökrös Csaba kitűnő technikájának köszönhetően. Akkor választották zenekaruk nevét, amikor 1983-ban felkérést kaptak az Egyesült Államokból egy lemez felvételére, s ezzel utaltak az említett kalotaszegi dallamok új stílusú rétegére. Bár az együttes arculatát alapvetően az archaikus erdélyi vonós zene határozta meg, a név mégis megmaradt. Ökrös Csabát további hegedűsök követték; előbb a szemtelenül fiatal Vizeli Balázs, majd Gombai Tamás. Vizelit ma a Kossuth-díjas Vujicsics együttesből, Gombait pedig a Szalonna és bandájából ismerhetjük. Az 1980-as évek közepén egy újabb tag csatlakozott a formációhoz. Egy énekes, aki az akkori, népzenét játszó zenekarok (Muzsikás, Téka, Ökrös) gyakorlatával szöges ellentétben, férfi volt. Hogy jó döntés volt-e ez az újítás, ennyi év távlatából már jól látható, hiszen az új tagot Berecz Andrásnak hívták. Ezen az estén újra együtt lesz a szétszéledt csapat, hogy felidézzék a nyolcvanas-kilencvenes évek táncházait, a korabeli táncegyüttesek színpadi műsorait, az amerikai turnékat, és a digitális technológia elterjedése előtt készült hangfelvételek hangulatát.
Rendező:Zeneakadémia Koncertközpont
Szólj hozzá!