Várjon Kamarafesztivál 4.4 CAFE BUDAPEST 2014

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programja

Közreműködik: 

Alekszej Ljubimov, Simon Izabella, Várjon Dénes – zongora

Bársony Péter, Andrea Hallam – hegedű
Várdai István – cselló
Mate Bekavac – klarinét
Zempléni Szabolcs – kürt

Arnold Schönberg: Szvit, op. 25
I. Präludium
II. Gavotte
III. Musette
IV. Intermezzo
V. Menuett. Trio
VI. Gigue

Anton Webern: Négy darab hegedűre és zongorára, op. 7
I. Sehr langsam
II. Rasch
III. Sehr langsam
IV. Bewegt

Igor Stravinsky: Három könnyű négykezes zongoradarab (Trois pièces faciles)
1. Marche
2. Valse
3. Polka

William Walton: Duettek gyerekeknek
I. Andantino. The Music Lesson
II. Vivo. The Three-Legged Race
III. Adagio. The Silent Lake
IV. Gaiamente. Pony Trap
V. Largo. Ghosts
VI. Leggiero. Hop-scotch
VII. Giocoso deliberamente. Swing-boats
VIII. Larghetto. Song at Dusk
IX. Allegro. Puppet’s Dance
X. Alla marcia. Trumpet Tune

Krzysztof Penderecki: Prelűd

Dohnányi Ernő: Szextett, op. 37
I. Allegro appassionata
II. Intermezzo. Adagio
III. Allegro con sentiment
IV. Finale. Allegro vivace, giocoso

A modern nem abszolút fogalom. Egy ma született gondolat lehet menthetetlenül ódivatú és avítt, egy régi pedig felvillanyozóan inspiráló és friss. Egy-egy új zenemű különösen gyorsan porossá válhat, és vannak olyan évszázados alkotások, melyek mintha ma születtek volna. A Várjon Dénes szerkesztette, négyrészes kamarafesztiválon a távolabbi korok és a jelen zenéi szoros közelségben szólalnak meg, és olyan párbeszédet folytatnak majd – erre az elsőrangú előadóművészek sora a garancia –, mintha ténylegesen egymás kortársai volnának.

Az est alaphangját a 20. századi modernitás alapműve, zongoristák rettegett és éppen ezért messze elkerült, elemzések tucatjait, ám annál kevesebb élő előadást megélt zongoraműve, Schönberg Szvitje adja meg. Nehezen megválaszolható a kérdés, hogy az új zenekompozíciós módszerét demonstráló művet Schönberg miért öltöztette a barokk szvitek álruhájába. És hogy miért kapcsolta össze az elkövetkezendő száz év meghatározó zenei nyelvét egy kétszáz évvel korábban aktuális műfajjal. Sem az előbbi – azaz a tizenkét, csak egymásra vonatkozatott hanggal való komponálásmód –, sem az utóbbi nem vált és nem maradt a zenei köznyelv részévé. Az utcán nem fütyülünk tizenkét hangból szerkesztett sorokat, és ma már szinte senki sem tudja, miként táncolják a gavottot vagy a menüettet. Tanulságos lesz meghallgatni, hogyan gondolkodott ugyanezekről a kérdésekről, ugyanebben az időszakban a radikális Webern, a populáris zenék használhatóságáról töprengő Stravinsky, vagy a hagyományt még kiapasztatlan forrásként kezelő Dohnányi.