Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, Km. Somogyi Péter, Bodrogi Éva, Schubert, Mozart, Vivaldi,

Közreműködik:

Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok
Somogyi Péter – koncertmester
Bodrogi Éva – ének
Rácz Ottó – oboa

Műsor:

BACH: Távozzatok, setét árnyak – menyegzői kantáta, BWV 202
BRITTEN: Simple Symphony, op.4
MOZART: Maradj hűséges – koncertária, K.23
VIVALDI: Concero oboára és hegedűre, RV 548
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op.48

A TAVASZVÁRÓ MŰSORRÓL:

Johann Sebastian Bach egyes szakértők szerint arra a menyegzőre komponálta 202. kantátáját, amikor 1721-ben eljegyezte Anna Magdalénát. Azt is tudni vélik, hogy maga a mátka énekelte a szoprán szólamot. Ha az oboaszólóval ékes zene bensőségességéből indulunk ki, bízvást helyt adhatunk e feltételezésnek. Az „Édesen udvarolni, vidáman évődni” kezdetű ária sokszor önálló számként is hallható koncerteken.

Benjamin Britten 1933-ban, már képzett zeneszerzőként, egy füzetben rábukkant a 9-12 éves kora között írott szerzeményeire. Négy tánctéma annyira megtetszett neki, hogy kidolgozta és Simple Symphony címen összekapcsolta őket. A tételek címe is játékos: Bombasztikus burrée, Pajkos pizzicatro, Szenvedélyes sarabande, Furfangos finálé. A mű népszerűsége – legalábbis az angolszász világban – vetekedik a Rossini-szonátákéval.

Wolfgang Amadeus Mozart csodagyerek mivoltának egyik ékes bizonyítéka ez a kilencéves korában írott ária. 1765 októberében komponálta, amikor az apjuk vezette európai turné közben nővérével együtt Hágában betegeskedett. Januárban, mielőtt Karolina nassau-orániai hercegnőnek adtak koncertet, kicsit változtatott rajta. Ahhoz, hogy Metastasio szövegét válassza, utazásuk előző állomásán, Londonban Johann Christian Bachtól kapta az ötletet.

Antonio Vivaldi, a mai értelemben vett versenymű megteremtője, ötszáznál több – hegedűre, fuvolára, fagottra, trombitára, mandolinra és több hangszerre írott – concerto szerzője. 1710-től komponált oboára, főként az arisztokrácia házi koncertjein fellépő hangszervirtuózok számára. Az Oboa – hegedű kettősverseny az 1720-as években Velencében keletkezett. Gigue-szerű könnyed, táncos tétellel zárul.

Pjotr Iljics Csajkovszkij legsikerültebb kompozíciójának tartotta a Szerenád-ot. 1880 nyárutóján írta, húga családjának ukrajnai birtokán. Kezdetben nagyzenekarra szánta, később vonósnégyesként képzelte el, végül vonószenekarra hangszerelte meg. Először az év decemberében hangzott el, azon a házi koncerten, amellyel a Moszkvai Konzervatórium tanáraiból és diákjaiból álló zenekar kedveskedett a náluk vendégeskedő szerzőnek.