Remekművek vonósokra:
SCHUBERT: 5. német tánc két trióval és kódával, D90MOZART:
Grande sestetto concertante, K.364a
(a Sinfonia Concertante kamaraváltozata)
BRAHMS: 1. (B-dúr) szextett, op.18
A műsorról:
FRANZ SCHUBERT (1797–1828) muzsikus családba született, melynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven – majd később Dvořák – szintén ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarázott. Schubert eredetileg házi használatra komponált német táncai és menüettjei a koncertrepertoár részévé váltak, és gyakran vonószenekari előadásban is elhangzanak.
WOLFGANG AMADEUS MOZART (1756–1791) Párizsból szülővárosába hazatérve 1779-ben komponálta egyik legnépszerűbb művét, a vonós Sinfonia concertantét, amely a szimfónia és a versenymű jellegzetességeit ötvözi. Hogy műve minél szélesebb körben elterjedjen, valószínűleg ő készített belőle kamaraváltozatot, melyben a két szólóhangszer – a hegedű és a brácsa – szólamát és a zenekari anyagot hat egyenrangú vonósra osztotta szét, és a Grande sestetto concertante címet adta neki.
JOHANNES BRAHMS (1833–1897) egyik – 1859 novemberében Clara Schumannhoz írott – levelében Brahms megemlíti, hogy egy szeptetten dolgozik. Valószínűleg ez volt az őse a B-dúr szextettnek, melyet a következő évben fejezett be. Az 1860-as hannoveri bemutató vezérhegedűsével, Joachim Józseffel közösen véglegesített kotta 1862 januárjában jelent meg. A szerenádszerűen érzelmes dallamossága és szenvedélyes, concertáló jellege folytán Brahms legkedveltebb kamaraműve lett.
Műsor:
VIVALDI: Koncertnyitány, RV149
BOCCHERINI:Éjszakai őrjárat Madridban, G.324
MOZART: Kis éji zene, K.525
TELEMANN: Karácsonyi concerto, TWV 43:G7
LISZT: Angelus – ima az őrangyalokhoz, S.378
BRAHMS:Rondó, op.18/4
CSAJKOVSZKIJ:Keringő, op.48/2
J. STRAUSS II.: Új pizzicato polka, op.449
J. STRAUSS I.: Estély galopp, op.86
Szólj hozzá!